Angolkisasszonyok katolikus leánygimnáziuma, Eger, 1941
27 tudatosítani a bolsevizmus letörését célzó háború szükségességét. Itt nem egyének élete, hanem nemzetek jövője forog kockán! A hazának komoly, nehéz áldozatokat kell koznia, ha meg akar szabadulni az Istent, vallást, erkölcsöt megmételyező bolsevizmus áíkos közelségétől. Nem feledkeztünk meg Szibéria végtelen hómezőin vérüket ontó, drága magyar katonáinkról sem. Imádságaink, áldozataink felajánlásán kívül tevékeny szereíetünkkel is segítettük őket. A tél beálltával növendékeink többszáz érmelegítőt kötöttek, karácsony előtt pedig cigarettát gyűjtöttek oszíályonkint katonáink számára. Tanítványaink lelkében az áldozatos szeretet, az altruizmus nemes erejét is bontogattuk. Felszólítottuk őket a kéthetes házi betegápolói tanfolyam elvégzésére, amelyen a felső osztályok teljes létszámban vettek részt. Boldogan ajánlották fel idejüket és ügyességüket, hogy édes hazánknak a betegápolás terén is hasznos szolgálatot tehessenek. 71 növendék és 4 tanár szerezte meg a házi betegápolói oklevelet. Az iskolai életben előforduló nehézségeket megkönnyítette a harctéren küzdő katonáinkért való felajánlás fölemelő gondolata. Május 2-án este 8—9-ig imádságos lélekkel hallgattuk a világháború elesett hőseiért elhangzott egyórás harangszót. Néma csöndben szálltunk el lélekben a sok katonatemetőbe s imáinkkal áldoztunk drága véreink áldott emlékének. Fölkerestük a Piave hullámsírjában s másutt, a már jeltelen sírok alatt porladó hősöket. Kértük őket, eszközöljék ki számunkra is a hősies lelkületet, hogy honleányi szívünk áldozatosságával tudjunk Kálváriát hordozó magyar nők s majd bátor, öntudatos nemzetépítők is lenni. Május 31-én résztvettünk a hősök tiszteletére rendezett városi emlékünnepségen. Ez alkalommal tanítványaink tisztelegve vonultak el az országzászló előtt, hogy nemzeti szimbólumunk és a hősök iránt érzett kegyeletüket leróják. A hazafias érzés mélyítésére szolgált az év folyamán előforduló minden hazafias ünnepség, amelyen tanítványaink lelkes buzgósággal szerepeltek. A diadalmas magyar jövő a magyar nő kezébe van letéve. Ezt a gondolatot mélyítettük ki nagyobb növendékeink lelkében, szemük elé állítva az édesanyai hivatás magasztosságát. Lelkűk elé állítottuk történelmünk nagyasszonyait, Szent Erzsébetet, Zrínyi Ilonát, Dobó Katicát és a sokezer névtelen, mártírlelkű édesanyát, akik egyszerű környezetükben is tudtak nagyok, hősök, szentek lenni 1 S ha ez a fönséges élefprogramm leányifjúságunk lelkében visszhangra talált, akkor nevelői munkánk nem volt hiábavaló s a jó Isten Gondviselésében bízva, törhetetlen hittel remélhetjük a diadalmas, nagy magyar tavaszt, a magyar feltámadást.
