Angolkisasszonyok katolikus leánygimnáziuma, Eger, 1941
9 mondani, hogy a simogatás ne tegyen lággyá, hogy a keménység ne sebezzen, hanem mind a kettő harmonikus összecsengésben a helyes önismeretet és az abból fakadó, áldásos önnevelést váltsa ki, indítsa meg ! Az önnevelés legfontosabb eszköze az erős akarat kifejlesztése. Az akaratedzés legkiválóbb gyakorlata pedig az iskolai fegyelem, a törvények megtartásának megkövetelése és a komoly kötelességtelje- sííésre szoktatás. Pontos megjelenés, órák alatti fegyelmezett viselkedés, gyors engedelmesség a szünet végét jelző csengetyű jelére, mind megannyi eszköze a fegyelmezettségre törekvő akarat megizmosításá- nak. Különösen akkor, ha sikerül — főleg a nagyobb leánykákkal — megértetni azt, hogy mindezt ne csupán félelemből, vagy külső dresz- szúra hatására tegyék, hanem öntudatosan, a jövő nagy feladatainak szolgálatába állítva. Tévedés lenne azt hinni, hogy a lágyság, az elnézés akár a fegyelem, akár a kötelességteljesítés terén nagyobb szeretet a következetes szigornál. „A szeretet nem jelenti, hogy mindent elnézzünk az ifjúságnak. Szigor és szeretet összeegyeztethető. A túl enyhe, elnéző kezelés alatt nem tud kifejlődni a megingathatatlan akarat, a szilárd jellem. A szeretet nem az örökös engedékenységben nyilvánul meg, hanem éppen abban a hajlíthatatlanságban, amellyel a nevelő az ő jól átgondolt parancsaihoz — még a tanuló pillanatnyi elkeseredése árán is — ragaszkodik épen az ő java érdekében. Erre az elnéző szeretet nem volna képes“. a) Az erős akarat a lelki kibontakozás három irányát szolgálja, az értelmi, erkölcsi és esztétikai önnevelést. Növendékeink az érettségivel nem jutnak el az értelmi élet legmagasabb fokára. Éppen ezért fontos feladatunk megtanítani gyermekeinket arra, hogyan kell a megkezdett alapokon tovább emelni önművelésük épületét. Tanítsuk meg őket arra, hogyan kell helyesen tanulni és szoktassuk őket erre ráí Az idő okos beosztása, felhasználása, a tanulási idő, hely megválasztása, a fegyelem összpontosulásra szoktatása, az emlékezet gyakorlása, a tananyag kellő taglalása, a pihenési idő helyes beállítása mind egy-egy alkotó eleme a helyes tanulás művészetének. Aki középiskolás korában rászokik arra, hogy nem utolsó pillanatban, tízpercekben tanul, de még nem is a kikérdezés előtt való délután látja először feladatát, hanem aznap igyekszik belemélyedni a magyarázatba, amikor azt tanára ajkáról hallotta — mikor még elhomályosítatlanul él emlékezetében az új ismeret —, annak, tanulása alapos, műveltsége mély lesz. Az ilyen gyermek érdeklődési köre egyre szélesebbre tágul, friss munkához szokott gondolkodása egyre szomjasabban issza az elétáruló új ismereteket. Viszont a lusta, diák számára mindig kínszenvedés a tanulás, legfőbb vágya, hogy mi
