Angolkisasszonyok katolikus leánygimnáziuma, Eger, 1939
6 bölcs apára néztek fel reá tanítványai és tanártársai. Pedig hányszor kell sokszor naponta is mérlegelni, választani, dönteni az igazgatónak, amikor naponkint is számtalan eset fordul elő a tanítványok, a tanárok életében, az ügyvitel terén. Mikor napról-napra, hétről-héfre, évről- évre jól mennek a dolgok egy iskola életében, sokan nem is gondolnak arra, hogy mindez a higgadt, bölcs vezető, virrasztó, gondolkodó, erős, biztos intézkedése következtében történik így. A jóságos ember, az ideális tanár, a bölcs igazgató, most visszavonult abba a családi körbe, amely eddig is legközelebbről élvezte apai, emberi erényeit. Elkísérjük őt imánkkal s kérjük a jó Istent, hogy jóságáért, ideális lelküleíéérí s bölcseségéérf áldja meg egészséggel, hosszú élettel, boldogsággal. Igazgató Urat pedig arra kérjük, engedje meg, hogy családi szentélyében meg-megkeressük, tanítványai és tanártársai, hogy a jó embertől, a mestertől, a bölcstől, megértő szeretetef, idealizmust és higgadt, okos megfontolást, önfegyelmet tanulhassunk. f Méter Farkas. Jertek, leányok, csendes áldozatra, Jertek anyák és kedves nagyanyák, Akik érezték a jó Máter Farkas Gyengéd kezének síma bársonyát! Imánk szárnyaljon fel a magas Égig, Mert ott is tudják, mi volt Ő nekünk, Apáca-lelke szűzi oltárára Emlékvirágot mi is hagy tegyünk! Mint leánylelkeknek biztos ismerője Nevelt Ő annyi kicsit és nagyot, A gyermekszívben gyújtott tiszta lángot S kétségben senkit soha nem hagyott. Az Istenszeretetnek lángja mintha Galamb képében szállt volna reá, Eszményt formált s mindig Égre nézett, S kiforrott benne a szent ideál. Gyermek volt még, mint gyenge kis virágszál, Tán épen liliommal álmodott, Mikor az Úrnak áldott szent kegyelme Meghítta őt, mint boldog Margitot. így lett belőle áldó földi angyal, Angolkisasszony egész életén, Leánylelkeknek égi maghintője, Szent munkájában hősi költemény. S bár lelke fennt járt égi csarnokokban, A földön gyújtott örök mécseket, S imája szárnyalt szűnös-szüntelen, hogy Megmenthesse a leánygyermeket. A hite volt az Égnek iizenetje, Hogy Isten van, ki nem hagy el soha; Mosoly derült mézédes ajkára, S így lett szíve sokaknak otthona. Az ötvenéves munkás pálya útján Nem várt reá itt földi jutalom, S elszállt a lelke Isten szent honába : Odakíséri most az én dalom. Ki lelke kincsét széjjel osztogatja, Kinek szavából csak jóság fakad, Helyet nyer az az angyalok karában, S áldott emléke mindig megmarad. Budapest, 1940. május. vitéz Veszprémy Dezső tanügyi főtanácsos, ny. tgimn. ig.
