Angolkisasszonyok katolikus leánygimnáziuma, Eger, 1939
18 amelyről Tóth Tihamér Jörgensen példabeszéde nyomán a következőket mondja el: Egy szép szeptemberi reggelen a levegő telve volt lengőn úszó, finom pókhálószálakkal. Az egyik fonál fennakadt egy magas fa tetején s az apró légi utas, egy kis pók, átlépett fehér hajócskájából a lomb szilárdabb talajára. Azonnal új fonalat bocsátott ki magából, végét hozzáerősífette a fa csúcsához, s azután a hosszú szálon leereszkedett egészen a fa tövéig. Ott terebélyes bokorra akadt s rögtön munkába is fogott: hálót kezdett szőni. A hosszú szálhoz, amelyen lejött, hozzákötötte a háló felső csücskét, a többi sarkát meg a bokor ágaihoz erősítette. Nagyszerű háló lett a munka eredménye. A pók büszke is volt művére. Egy reggel azonban rossz kedvvel ébredt. Mit is csináljon ilyen unalmas őszi napon? Végre elhatározta, hogy egy kis sétát fesz a hálóban. Megvizsgált minden fonalat, hibát sehol sem talált. A háló legfelső részén egy fonálra akadt, amelyről nem tudta megállapítani, hogy miféle fonál az. Hiába vizsgálgafta a sokszemével, nem látta a végét, a felhőbe veszett. Szinte már bosz- szankodotf, hogy nem tudta a rejtélyt megoldani. Elfelejtette rég, hogy ezen a fonálon ereszkedett le és ehhez erősítette a háló többi szálát. Már csak azt látta, hogy ez egy fölösleges célnélküli fonál, mely a levegőben lóg. Végre egészen megdühösödve egy harapással elszakította a fonalat. Abban a pillanatban a háló összeesett és a pók bénul- fan feküdt egy tüskésbokor alján. Koldús csavargóvá szegényedett, egyetlen szempillantás alatt megsemmisült giinden munkája, mert nem értette meg a fölfelé vezető fonál hasznát. így köti össze az ember lelkét is egy fonál Istennel és ez a vallás. „Aki elvágja ezt a fonalat, bolyongóvá szegényedik a ködös földi életben; aki gondosan ápolja, harmonikus földi életének támaszát s örök boldogságának biztosítékát leli meg benne" (Tóth T. Vallásos ifjú.). Bárcsak mi is meg tudnánk gyökereztetni növendékeink lelkében azt a fonalat, amely elválaszthatatlanul összeköti földi életünket azzal az Istennel, aki jutalmul adja majd a halhatatlan kiteljesülés: örök tavaszát. „Mert tavasz lesz. A halott sírjából kidöcög s halálra megjön a feltámadás... Most még váltogatja egymást élet, halál, de egyszer kilendül minden körből az élet s nem marad semmi más, csak az örök, most érthetetlen, de akkor, akkor egyetlen szent, egyetlen igaz élet:... a föltámadás. (Ágoston T- Kilángol bennem is a zöld.) M. Lehoízky Ilona mb. igazgató.
