Angolkisasszonyok katolikus leánygimnáziuma, Eger, 1939
8 delkezeít. Ifjúsága viruló tavaszán követte az Úr hívó szavát. 65 évig élt a szerzetben. Ezen idő alatt izzó lelkesedéssel tanította a magyar irodalmat, történelmet intézetünkben. Tehetsége, szellemi rugékony- sága, bámulatos éleslátása s a vele született „donum didacticum“ a legkiválóbb tanári sikereket biztosította számára. Leánygimnáziumunk megalakulásakor az intézet elöljárósága igazgatóhelyettessé és irodafelügyelővé tette. Az igazi bölcs józan éleslátásával, mindent bearanyozó humorával, kifogyhatatlan szellemességével rendelkezett. Ez a lelki derű tette őt olyan kedvessé rendtársai, tanítványai előtt. Múlt évben már szomorúan tapasztaltuk testi erejének hanyatlását. Másokért élő, lobogó áldozati láng volt. Egy koraőszi szeptemberi napon nemes lelkének izzó szeretete utolsót lobbant. Mi, fájó szívvel búcsúzó rendfársai, hisszük, hogy életének lángja odaát, az örök fény országában elnyerte célját, beleolvadt a szeretet örök tengerébe. f Novak Sándor kanonok apáfplébánost váratlanul szóllította el tőlünk az Úr. Alig pár héttel azelőtt nevezte ki Kegyelmes Ersekfő- pásztorunk a hittan tanulmányi felügyelőjévé. Gyönge egészségi állapota ellenére egy hideg, novemberi napon még eljött intézetünkbe, hivatalos látogatásra. Pár nappal később megdöbbenve hallottuk, hogy áldozatos papi szíve megszűnt dobogni. Emléke, állhatatos kötelesség- teljesítésének példája, növendékeink szívében örrökké él. f M. Farkas Szidónia kiérdemesült főnöknő, rendi tanácsosnő ápr. 8-án adta vissza nemes nagy lelkét Teremtőjének. Leánygimnáziumunk alapításától kezdve 1939-ig, nyugalombalépéséig, a természetrajzot tanította iskolánkban. Boldogult M. Farkas nemcsak tanár volt, hanem természetfölöíti életszemlélettel rendelkező, kiváló nevelő is. Több éven keresztül volt internátusunk igazgatónője. Bámulatosan értett a művészetek legneme- sebbikéhez, a neveléshez. Nem hétköznapi egyéniség, hanem a magasságok titkaitól, az istenközelségíől ihletett lélek volt. Legkisebb tanítványában is az örök értéket, az Isten képmására alkotott halhatatlan lelket kereste és becsülte. Örömmel sietett hozzá minden növendéke, hiszen Benne az anyai szeretettel rendelkező, jóságos nevelői eszményképet látta. Mater Farkas csodálatosan értett a finom, nagy lelkek életművészeféhez. Önzetlen, nemes lénye a legkisebb kötelességet is természetfölöfti szemszögből nézte. Nagyvonalú egyénisége a hétköznapok szürkeségét a szeretet fényével, melegével itatta át. Fáradhatatlan türelemmel csiszolta, tökéletesítette a gyermekieteket. Szeretettől áthatott jóságos megértése az életbe távozó növendékeket is elkísérte. Ha az élet tengerén hajótörést szenvedtek, teljes bizalommal menekültek volt igazságos prefektájukhoz, hogy tőle vigaszt, erőt merítsenek a további küzdelemre. S ezek az egyéni-lelki, családi ügyek nem voltak közömbös kötelességei a jó M. Farkasnak. Ő mindenkit
