Angolkisasszonyok katolikus leánygimnáziuma, Eger, 1938
21 keretekben van, hanem a közösségi élő szervezet temészetes, történeti kialakultságában. Mi a feladat e téren? Céltudatosan folytatni azt a munkát, amely a szentistváni nemzeífogalom elméleti elmélyítése terén irodalomban és tudományban eddig is lefolyt s főkép: rendszeresen bevinni az elismert fogalmakat a széles rétegek nemzeti önfudati tartalmába. Milyen rokonérzésünk van egyenként is azokkal szemben, akik szintén a közösségbe tartoznak? A kollektív öntudatban tulajdonképen nem az egységes közösségtársakkal, hanem fölöttük a misztikus jelleget nyerő közösségi gyűjtőfogalommal azonosítjuk magunkat, amikor mint a közösség tagja érzünk vagy cselekszünk. Mégis lehetetlen a kollektívumba eléggé beleélnünk magunkat, anélkül, hogy ne támadjon érzelmi és érdek- kapcsolatunk közösségbeli társainkkal szemben is. Ennek az embertől emberhez való érzelmi kapcsolatnak előlegezettnek kell lennie s csak akkor szűnhetik meg, ha valaki egyénileg okot ad a megvonására. A nemzeti eszme jegyében összefogott egyének egymásközti kapcsolatának, továbbá elvi szempontból általánosnak kell lennie: a regiona- lizmus vagy osztályöntudat szerint kialakult érzelmi kapcsolatok mellette csak járulékos momentumok lehetnek, de belőle kivételeket nem vághatnak ki, mert különben az elvont nemzeti kollektívum iránti alapérzés is csorbát szenvedne a szűkebb közösségi elvek javára. Modern nemzetpoliíikánknak tehát nagy súlyt kell helyeznie a regionalizmuson és még inkább a társadalmi osztályokon felüli nemzeti testvériség fogalmának és érzésének fejlesztésére. Különösen fontos feladat ez a szociális szempontból tagadhatatlanul hátramaradott Magyarországon. Nem véletlen, hogy egy éppen nemzeti érdekből erősen szociális politikát folytató kormányzat teremtette meg a tartományok és társadalmi osztályok különbségei fölött összefoglaló „nemzettárs“ elnevezést. A feladat e téren természetesen nem a külsőségek és épen nem az elnevezések átvételében áll (egyébként is a „magyar testvér“ közvetlen hangzása folytán felér nálunk a még oly szabatos ,,néptárs“-sal). Igazi feladatunk az osztályokon felüli magyar testvériségi érzés megvalósítása. A közös hazát, a nemzetfogalmat, fönn és lenn egyformán szeretjük. Most még csak egyet kell jobban szeretnünk, hogy a közös haza megerősödjék. Nemzeti én-érzésünk alanyproblémáinak felismerése és megválaszolása után most forduljunk az individualizáló és erőt nyújtó öntudattartalom problémáihoz. Már megállapítottuk, hogy az én-érzés alanya az öntudatban az élménysorozatfal individualizálódik, ezt a szerepet a nemzeti öntudatban a történelmi emlékek sorozata játssza, s így a nemzeti öntudat
