Angolkisasszonyok katolikus leánygimnáziuma, Eger, 1938

13

mondja: Mater kérem, én nem kérek könyvet, én most Gárdonyival foglalkozom. Hasonló esetem nekem is volt, mikor egy kedves mama panaszkodott, hogy nem tudja elvenni szintén elsős leánykájától a Harsányi könyveit. Hogyan jutott hozzá? Pedig épen ez a kis lány lett a következő évben a leghűségesebb tanulmányozója a Mackó úr utazásainak, rácáfolva anyukája aggodalmára, hogy csak komoly könyvet akar olvasni.

Ne vegyük el a gyerektől a naív örömöket, a mese színes tündérvilágát. Csak hadd élvezze a meseszerűt, hadd utazzon Mackó úrral a kacagtató kalandokon keresztül, ne segítsünk az igényeket növelni és elterelni a gyermekvilág köréből, nem fogjuk később megbánni.

Mindenesetre, legalább én úgy tapasztaltam, legnehezebb kiválasztani a II—III. osztályos gyermek számára a könyvet, de azt hiszem, helyesebben járunk el, ha lefelé irányítjuk figyelmüket, a kicsik olvasmányai felé és nem adunk regényt a kezükbe. Gaál Mózes, Blaskó Mária, Altay Margit, Kosáriné könyveiben, a Korda legújabban kiadott bájos kis tanulságos történetkéi között találunk sokat, ami nekik való, amiben örömet találnak, amit nagyon szívesen olvasnak és ami nem izgatja amúgy is forrongásba kezdő kedélyvilágukaf. Sőt a vonzóan megírt kis szentéletű gyermekek életrajza nyugtatóan hat rájuk, rátereli figyelmüket a lelki szépségekre, vágyat kelt bennük hasonló életre. A Kis Pajtás, Jézusom Örömöm kötetei közül ritkán van bent egy is. Pedig hány mama mondta már nekem, ez már kisebbeknek való, majd a Magyar Lányokat rendelem neki. Korán van még!

Ebben a korban támogat a világirodalom is legjobb, legérdekesebb kincses világával, könyvekkel, melyekre mi is csak meghatódva, szeretettel gondolunk vissza. A Szív, Robinson. A gyermekszív rejtelmei, A Kis lord, Koldus és királyfi, újabban Kosáriné bájos átdolgozásában Copperfield Dávid gyermekkora és mások, mindmegannyi forrása a kedves, lelkesítő példáknak, gyermeki jóságnak, kitartó munkának, győzelmes küzdelemnek, melyből erőt meríthet saját kis élete csatározásaihoz, másokhoz való jósághoz, az önzés legyőzéséhez, mely erényeknek előtte élő, mozgó példái olvasmányainknak kis hősei.

A kimondottan íeányregényekef csak a negyedik osztálytól adnám és adom is a kezükbe. Az előbb említett írók komolyabb könyveiben nincs egy sem, amelyből valami szép, kiváló, az életben mindenkinek, de különösen egy fiatal lánynak szükséges tulajdonság, erény ki ne domborodnék. Hozzájuk kapcsoljuk Tutsek Anna könyveit, épen olyan szívesen olvassák a komolyabbakat, mint amilyen örömmel vetik rá magukat tréfás Ciliké köteteire. Mellette Bébit is kedves barátnőjüknek választják és nem hagynak ki egyet sem a sorozatból és merem állítani, nincs a két sorozatnak, minden bohókásság mellett egy kötete sem, melyből szép és jó ne sugározna feléjük. Hagyjuk csak nevetni,