Angolkisasszonyok katolikus leánygimnáziuma, Eger, 1937
32 Befejezésül gyermeki hálával és szerefeffel gondolok az én kedves édesanyámra, aki megtakarított pénzét áldozta föl több hónapon keresztül azért, hogy én egy kedves emlékkel s gazdag tapasztalattal növelhessem ismereteim tárházát. De a hála és szeretet hangján adózunk Tisztelendő Máter Főnöknőnek és Máter Orsovainak is, akik csodás gondossággal készítették elő ezt az ötnapos kirándulást és vezettek minket anyai szeretettel a hosszú úton. Kedves kötelességemnek teszek eleget azzal, hogy a kiránduláson vendéglátóinknak is köszönetét mondok. Azt a szerető gondoskodást, amellyel fogadtak és elhalmoztak bennünket, sohasem fogjuk elfelejteni“. 8. Ä szülői házzal való érintkezés. Az iskola és szülői ház között harmonikus nevelést csak a szülőkkel való sűrűbb érintkezés oldhatja meg. Vajha minél több szülő lenne jelen az iskolai év megnyitásán: az iskola-család e bensőséges összegyülekezésén. Az iskola-év megnyitása azért nevezetes mozzanata az iskola életének, mert munkakezdés ez gyermekeinkre nézve. Hadd lássák a tanulók, hogy ez a munkakezdés eggyéforrasztotía a szülői házat és az iskolát. Megvan e kettő között a legnemesebb célnak a közössége. Az iskola és a szülői ház e napon köt egyezséget: szívekbe és elmébe írt komoly szerződést. A szülő elhozza gyermekét és rábízza az iskolára, reménységgé^ bizalommal és hittel van eltelve, hogy az iskola szerető gondjaiba veszi egyenlőjogú kis polgárait s megosztja a szülőkkel a nevelés szép, de fölötte nehéz munkáját. A szülők segítségül hívják az iskolát, mert érzik, hogy a nevelés nagy munkáját egyedül nem végezhetik el. A szülők és az iskola tehát munkatársak. Amit gyermekeikért tesznek, egymást megértve, egymást becsülve fogják tenni, hogy áldás lehessen ezen a munkán. A munkának ez a közössége megköveteli, hogy a szerződő felek a közös munka folyamán egymást jól megismerjék, mert enélkül egység nem lehet a munkában. Az iskolának tehát nem szabad félelmetes hajléknak lennie sem a tanulókra, sem a szülőkre nézve: oda nem kell sem tanulónak, sem szülőnek dobogó szívvel belépnie. Az iskola nem vendégül fogadja a tanulót, a szülőt, hanem kitárja ajtóit s így szól: „Jertek, én a tiétek vagyok, én érettetek vagyok. Imerjetek meg és szeressetek engem! E falak között töltik el, szülők, a ti gyermekeitek az életnek legszebb és leggyümölcsözőbb éveit. Itt szövődnek gyermekbarátságok, ifjú lelkek itt forradnak össze nemes célokért hevülve. Itt omlik le az elválasztó fal a szegény és gazdag között. Itt uralkodik az igazság. Fehér sátrát itt üti fel a békesség. Itt bontogatja szárnyát a tehetség. Itt veszik először észre az elmének és szívnek értékeit. Itt halmozódnak fel évről-évre a kis élmények, amelyek emlékszárnyat öltve végigkísérik gyermekeiteket az egész életen át. Szülők, az iskolát ismerjétek meg és szeressétek“!
