Angolkisasszonyok katolikus leánygimnáziuma, Eger, 1937
6 örökérvényű gondolatát a XX. század magyarjai előtt megkísértettem interpretálni, hogy a kereszténység, amelyet Szent István akart, az a kereszténység, amely bennünket ezer évig megőrizett, az a kereszténység, amely egyedül képes szembeszállni a destrukció minden ördögével, nem lehet holmi keresztény kurzus, még kevésbbé szólamok és frázisok kereszténysége, nem lehet absztrakt gondolat, sem néhány szépen hangzó evangéliumi idézet, az a kereszténység, amely Istvánt naggyá tette és István által az országot, csakis gyakorlati, az eleven, a cselekedetektől, a hitből élő s az apostoli Szentszékhez ragaszkodó kereszténység lehet. Szent István nem frázis-keresztény volt, hanem szent volt, egyházias ember, aki imádkozott, gyónt, áldozott és misére járt, aki szerette a hitét, az egyházat, szerette a papokat és püspököket. Szent István mégis azt hagyta meg fiának írt levelében, azt tette az ország alaptörvényévé, hogy ennek az országnak legelső talpköve legyen a katolikus hit, a második talpköve legyen az anyaszenfegyház, a harmadik a főpapok és negyedik helyen az ország világi nagyjai. Eleven kereszténységre van tehát szüksége ez országnak; hitre a túlvilágban, az örökéletben, a háromszemélyes Istenben, hitre a megváltásban, hitre a tisztaságban, a tiszta családi szentélyekben, az ártatlan ifjúságban, a hitre a keresztény női és férfi erényben. S csak ha ezt jelenti a kereszténység, ahogy Szent Istvánnak is ezt jelentette, csak akkor áll fenn az, hogy csak ez edzi és nemesíti a lelkiismeretet, a köfelességérzést egészen a hősiességig. És amikor most István király után sóvárgunk, gondoljuk meg, hogy nemsokára, július 4-én, közöttünk is itt lesz; itt, Egerben, megjelenik a Szent Jobb közöttünk. Gondoljunk arra, hogy ez a jobb valamikor ezer évvel ezelőtt munkás kéz volt. Félszeg gondolat, ha a szerefetet a semmittevés apostolaiként akarnók lekicsinyelni. Ami Európában élet és virágzás, az a krisztusi energiából merítő nagy lelkek indítása. Ami pedig Magyarországon kultúra és nemzeti érték, azt ez a pihenést nem ismerő kéz alapozta meg. Várakat és kolostorokat egyaránt azért épített, hogy belőlük a békés munka otthonai emelkedjenek. Pogány lélek zsákmányra indulhat és más verejtékének gyümölcsét állíthatja, a keresztény uralkodók nem haboznak megértetni híveikkel, hogy csak a munka nemesít, s erre nyert az ember Istentől s a legnagyobb munkástól, Krisztustól nemeslevelet. Szent István legyen továbbra vezetőnk és célmutatónk!
