Angolkisasszonyok katolikus leánygimnáziuma, Eger, 1939
12 első hetek küzdelmesek voltak. Soha olyan közel nem álltak a szívemhez a tanítványaim. Kiült az arcukra a nagy újjászületés minden kínja. Gyermekkoruk pókhálós, tudatalatti rétegeiből kerültek elő a magyar szavak. Lelki erőmmel fedeztem a sok vissza-visszasüllyedő, magyar lelket. Tekintélyről fogalmuk sem volt szegénykéknek. A demokratikus cseh nevelés ezt a szép, erőt adó és erőt követelő kapcsolatot törölte. De csodálatosan éhezték és szomjazták az igazságot. Legszebb tanári élményem volt és marad az a magyar óra, a Szózat taglalása, amellyel a tanítás anyagát bevezettem. Ez a nevelési munka kb. hat hétig tartott, azóta megy minden az új mederben. Annyira lefoglalt minket hivatásunk, hogy észre sem vettük magunk körül az első magyar farsang vidámságát. A «királyfim» végre megszólalt: Nincs kedved a «Felvidéki Bálba jönni?» — Menjen táncba ki-ki köztünk az ő jegyesével — gondoltam s igen-t mondtam. Hát ez aztán szép magyar mulatság volt 1 A nők díszmagyarban vagy stilizált magyar ruhákban, a férfiak egyenruhásán vagy az ú. n. Jaross-ruhában feszítettek. Palotással nyitották meg a bálát, utána nagy csárdás következett. Mindenki azt a tíz kassai kislányt nézte, akik a bűbájos pesti farsangból is kivették részüket. Közeledett lassan a március 15-e. Nagyon vártam. Tudtam, hogy kivételes magyar megmozdulást látok majd. Tanítványaim fújták a Nemzeti dalt és ismerték az összes 48-as körülményeket. Lázasan készültek az első hazafias ünnepélyre. A zászlódíszbe borult, fehér városban az első márciusi ébredés viharos boldogsága lüktetett. A másfél óráig tartó felvonulás után végre ott álltunk a meggyalázott Honvédszobor talapzata körül. A lábunk jéggé dermedt, a magas hóban esernyők alatt álltunk. A gyermek mindig csendes, ha nagy dolgok teljesülnek be lelkében. Bennünk néha megkopik az örök márciusi hajnal pirossága. Ezeket a lelkeket nem lepte el a közöny taplója, álltak ott, mint az első magyar március lánglelkű ifjúsága. Egyszerre tudatára ébredtem választott hivatásom rejtett nagy- szerűségének. Új magyar nemzedéket nevelni Rákóczi városának! Eged alján nyíló Hóvirágok, gyertek Kassára 1 Jó lenne már kedves arcokat látni, emlegetni a mozgalmas és bizonytalan jelenben az emlékké állandósult, szép egri napokat. Én nem mehetek egyelőre hozzátok, szántom tovább az ugart. Viszontlátásig mindenkit szeretettel köszönt erről az édes magyar véghelyről Kassa. Andaházi Katalin középiskolai tanár.
