Állami gimnázium, Eger, 1939
5 «Bajza Önképzőkör». Eger város képviselőtestülete március 15-ének 50. évfordulóján 5 db. aranyat szavazott meg a főreáliskola magyar történelemben legkiválóbb tanulóinak jutalmazására. 1899. szept. 28-án az intézet elfoglalhatta az épület kétemeletes új szárnyát s a tornacsarnokot. Ezzel megfelelő otthont nyert. 1900-ban tartotta első tornaversenyét az intézet szép sikerrel. Az első tiz év története küzdelmes volt, de a vezetők rátermettsége, energiája, a város áldozatkészsége, a tanárok lelkes, buzgó munkája reményt nyújtott a századfordulón a további fejlődésre. 3. 1900-tól a világháborúig. Az intézet évről-évre szépen fejlődött. A bútorzatot is kiegészítették. A szép bútorokat egri iparosok készítették. A testi nevelés is fejlődött. 1901-ben az intézet először vett részt a budapesti országos tornaversenyen szép eredménnyel. Megünnepelték Vörösmarty születésének századik évfordulóját. Leleplezték Bajza életnagyságú képét. 1903-ban már a tanulók száma 300 volt. A hatodik érettségi vizsgálaton 26 tanuló vett részt. 1903. augusztusában nagy csapás érte az intézetet Groszbauer József igazgató váratlan halálával. 46 éves korában ragadta el a halál 8 évi igazgatósága után. Utóda, Vigh Béla, így emlékezik meg róla: «Fájdalmasan s szinte megdöbbentően hatott mindnyájunkra a gyászhír s végtelen nehezünkre esett belenyugodni a megváltozhatatlan szomorú valóságba; mert az első pillanatokban hihetetlennek tetszett, hogy a legszebb korában levő, erős alkatú, egészségesnek látszó férfiú ily hirtelen örök pihenőre térjen s vele együtt sok szép remény, jövőbe vetett hit egyszerre semmisüljön meg. Kiváló személyes tulajdonaival intézetünk nagy hasznára vált. Tudása, jóságos szíve megszerezték számára azt a népszerűséget, mely iránta nemcsak az intézet kebelében, hanem a társadalomban is megnyilvánult. Legforróbb óhajtása ment teljesedésbe, midőn sürgetésére az intézet megfelelő díszes helyiségbe költözött. S ezzel ő nyitotta meg intézetünk új, szebb korszakát.» Hála a Gondviselésnek, az intézet elárvult kormányát oly férfiú ragadta meg, aki tehetségével, emberismeretével, tapintatosságával, pedagógiai kiválóságával az intézetet minden tekintetben fölemelte. Talán a személyes hatás elfogulttá tenne mást, de én két világrészben szerzett tapasztalataim s emberismeretem után is csak úgy tudok ítélni, hogy néhai Vigh Béla kiváló pedagógus, talpig ember volt. Az ő pedagógiai beszédei, irányításai ünnepnapok voltak nekem, a kezdő tanárnak, de mindazoknak is, akik szerencsések voltak az ő vezetése alatt dolgozni. Ma lázasan keressük az utat, a módot, hogyan csepegtessük a fogékony gyermek leikébe az áldozatos hazaszeretetei, az igazi nemzeti egységet. Ő megtalálta az utat s ma már elmondhatom, hogy tanítványai érzésben, tettekben is bebizonyították, hogy a magvető magvai jó talajra hulltak. De lássuk saját szavait, amelyekkel a szülőkhöz fordult: «Korunk anyagias gondolkodása azon téves véleményt teszi uralkodóvá, hogy a középiskola feladata egyedül abban áll, hogy az ifjút bizonyos fokú ismeretekkel lássa el, melyek őt az önálló megélhetésre, esetleg a további ismeretszerzésre képesítik. Sőt azt hiszem, a valóságot inkább megközelítem, ha azt állítom, hogy vannak oly szülők is, kik az iskola nemesebb, magasztosabb törekvéseire nem is gondolva, csak bizonyítványt várnak. A középiskolának főcélja sokkal magasztosabb: az ifjú erkölcsi és értelmi kiképzése. Az iskola e céljának elérésére ismereteket közöl ugyan, de azokat az ifjú lelki tehetségeinek kifejlesztésére csak eszközül használja
