Állami gimnázium, Eger, 1939
15 a szűk terület. Már a főreáliskolává fejlesztés idején a kormányképviselő a város tulajdonába került Korona-vendéglő nagy telkét tartotta legalkalmasabbnak az új reáliskolai épület részére. Sajnos, ezt a város nem adta oda az iskolának. S azóta sem tudott segíteni azon a nagy bajon, hogy a tanulóknak még a mozgásra is alig van helyük a túlságosan szűk udvarban. 1896-ban az osztályok szaporodásával a város kibérelte a Csíky Sándor utcai szomszédos emeletes házat az iskola részére. Az épület azonban rövidesen így is szűknek bizonyult. Végre 1898. decemberében Wind István építész vezetése alatt megkezdték a Széchenyi utcán folytatólagosan egy kétemeletes szárnyépület munkálatait. Az épület 1899. szeptember végén már elkészült. Az új építő és átalakító munkák után az intézet épülete három részből állónak tekinthető: a régi kétemeletes épületből, a hozzáépült új részből s a régi egyemeletes épületből. Az utóbbi az igazgatói és altiszti lakásokat foglalja magában. A tornacsarnok teljes felszerelése csak a tanév végén fejeződött be s így 1900. szeptemberétől végre a testnevelés is megkapta régen sürgetett hajlékát. 1902-ben a V. K. M. áldozatkészségéből a bútorzat, folyosók, udvar még szükséges munkálatait is befejezték. így az udvar kicsinységét leszámítva az épület berendezése célszerűnek és megfelelőnek látszott. Sajnos, hamarosan kiderült, hogy tervezési hiba miatt a tornaterem és a mellékhelyiségek falai átnedvesedtek s egészségtelenné váltak. 1910rben a tornatermet helyre kellett állítani s akkor külön — sajnos igen szűk — öltözőszobát is építettek hozzá. Ugyanakkor az udvar csatornázási munkálatát is befejezték. Sajnos, ez sem sikerült. Már 1913-ban a pincét vízteleníteni kellett. A világháború kezdetén az iskola épületét át kellett adni katonai kórház céljaira. Csak négy szertári helyiség maradt az intézet birtokában. Nagy hátránya volt ennek az intézkedésnek az, hogy a város most már nem volt hajlandó a nagyon is sürgős tatarozási munkálatokat megkezdeni, mert az épület nem iskolai célt szolgált. 1916. május havában a katonaság kiürítette ugyan az épületet, de olyan állapotban hagyta, hogy az intézet oda visszaköltözni nem tudott. Az épületben helyezték el ideiglenesen az oláhok betörése miatt elmenekült erdélyieket. Majd ezek visszatérése után az épületet a városi közélelmezési vállalat foglalta le hivatali és raktári célokra. így az intézet épülete a rendeltetésétől eltérő célokra való használat és a szükséges gondozás hiánya miatt olyan állapotba került, hogy helyreállítása csak nagy költséggel volt lehetséges. 1918-ban már így ír Vigh Béla igazgató: «A helyreállítási munkálatok azonban az igen rossz karban lévő épületet nem fogják iskolánk céljainak megfelelővé tenni. Iskolánk épülete már kezdetben nem felelt meg iskolánk céljainak. A város legélénkebb és legzajosabb helyén, aránylag igen kis területen van elhelyezve és emellett fele része átalakított másfélszázéves épületből áll. A torna- csarnok levegője a nedves falak miatt egészségtelen. A mellékhelyiségek rossz elhelyezésűek és célszerűtlenül vannak berendezve. Az udvar igen kicsiny és magas falakkal lévén körülzárva, levegőtlen. Ez a körülmény igen hátrányos ifjúságunk óraközti üdülésére és szabad mozgására, úgyszintén a szabadban való tornaoktatásra. Ifjúságunk létszámának folytonos növekedésénél fogva jelenleg már közel 400 tanuló szorong szabad perceiben a körülbelül 500 m2 területű udvaron. Ugyancsak a tanulók létszámának növekedése miatt most már tantermeink száma sem elegendő. Mindezeknél fogva legfőbb óhajtásunk, hogy iskolánknak eddigi szép fejlődése az illetékes tényezőknél mielőbb megérlelje azt az eszmét, hogy iskolánknak egy a város alkalmas pontjára épített és minden tekintetben megfelelő új hajlékra van szüksége. E tekintetben az első szükséges lépések a legilletékesebb
