Állami gimnázium, Eger, 1937
Ä LIMANOVAI CSATA ÉVFORDULÓJÁN. A limanovai győzelmes csata dicsőséges, de egyben fájdalmas emlékét minden évben megünnepeljük. Dicsőséges lesz mindig, hisz a magyar hősiesség és önfeláldozás egyik legragyogóbb példáját csodáljuk benne. A limanovai hősök akkor állították meg az orosz kolosszust, amikor az ellenség már azt hitte, hogy a folytonos visszavonulástól demoralizált seregnek csak a kegyelemdöfést kell megadnia. 1914. decemberében a túlerővel támadó, kitűnően felszerelt ellenség annyi véres diadal után már a magyar határon állott. S előbbi győzelmeitől megiftasodva, hogy is gondolt volna arra, hogy a sikertelen küzdelmekben megfogyott, elcsüggedt seregünk meg tudja akadályozni őt a végleges diadal kivívásában? S ez a csoda mégis megtörtént! Az a sereg, amely addig a lembergi és ravaruszkai véres csaták után óriási veszteségei miatt meg sem kísérelte az ellenállást, a Kárpátok előtt megvetette a lábát. S a Kárpátok, amelyek már egy évezreden át védték a határt, most újra életre keltek. Élő falként állottak a hősök mögött. Olyan lelkierőt adtak a maroknyi magyarságnak, amely többet jelentett a legerősebb tartalékseregnél. Mert a Kárpátok a magyar Haza szent földjét jelölték ki, s ennek a földnek megmaradása vagy pusztulása függött a limanovai megfogyatkozott, mindenben szűkölködő seregünk magatartásától. Csodálatos, hogy úgy az egyes embert, mint a nemzeteket is emberfeletti erőfeszítésre, a legnagyobb hőstettekre legtöbbször magára- hagyatottságuk tudata készteti. Hallottunk már gyenge emberekről, akik puszta kézzel támadtak rá vadállatokra, amikor látták, hogy segítséget sehonnan sem várhatnak. Még egy érzés százszorozza meg az emberi erőt, ha nálánál gyengébbek sorsa függ az ő viselkedésétől. Családja védelmében a gyenge ember is hőssé válhatik! A történelem a nemzetek életéből mutat példákat erre. Az a tudat, hogy nálunknál még gyengébbeket kell védenünk, akiknek pusztulását, míg lehelni tudunk, elviselni nem bírnánk, a gyenge nemzetek erejét is megacélozta s hihetetlen eredményeket ért el. A haza tudatos fogalma is abból az érzésből fakad, hogy mi nemcsak a puszta földet, de igenis