Állami gimnázium, Eger, 1931
II. ISKOLÁNK MÚLTJA. Iskolánk mint községi alreáliskola az első osztállyal az 1890/91. tanévben nyílt meg. Már a következő tanévben állami kezelésbe ment át és évenkint 1—1 osztállyal való fokozatos fejlesztés útján állami főreáliskola lett. Az 1897/98. tanévben teljes nyolcosztályúvá vált az intézet s e tanév végén volt az első érettségi vizsgálat. Az iskola 1921-ben az egri vár hős védőjéről a Dobó István főreáliskola nevet kapta. Az 1924. évi XI. t. c. újjászervezte a középiskolákat, de iskolánkat továbbra is reáliskolának hagyta meg. Azóta a neve: Egri állami Dobó István reáliskola. Az iskola az 1890/91. tanévben ideiglenesen a belvárosi községi elemi iskola épületében volt elhelyezve. De már fennállásának második évében, amikor államivá lett, a város az iskola céljaira átengedte a kaszárnya épületet, az u. n. gimnaziális laktanyát, mely egykor a jezsuita gimnázium épülete volt. Ez a kétemeletes épület a mai iskolaépületnek régibb része, a Széchenyi-utcára néző keleti és a Csíky Sándor-utcára néző déli homlokzattal. Ezen a sarkon levő teleknek legrégibb ismert tulajdonosa Foglár György kanonok volt, aki ezt a telket a rajta volt házzal együtt a jezsuita rendnek adományozta oly célból, hogy a rend ezen a helyen építse fel gimnáziumát. Az építkezés 1753 tavaszán megindult s 1754-ben befejezést is nyert. Iskolánk déli homlokzata, mely a hazai barokk stílusnak egyik jellegzetes alkotása, ma is őrzi e nevezetes dátumot és mint műemlék Eger városának egyik nevezetessége. A jezsuita rend eltörlése után 1776-ban a ciszterci rend vette át a gimnáziumot. De D. József császár 1787-ben ezt a rendet is eltörölte és a gimnázium ekkor államivá lett. A ciszterci rend visszaállítása után 1802-ben a rend a gimnáziumot ismét visszakapta. 1827-ben az egri nagy tűzvész alkalmával a gimnázium leégett. A tűzvész után a ciszterci rend a mai telkén építtette fel új gimnáziumát, a régi gimnáziumi épületet pedig, mivel az feleslegessé vált, Pyrker László érseknek adta el, aki azt a katonaságnak ajándékozta. így alakították át az épületet 1829-ben kaszárnyává s így ment az át a város tulajdonába. 1892-ig kaszárnya is maradt s ekkor építtette át a város reáliskola céljaira.
