Állami gimnázium, Eger, 1930

3----------------+-------------------K

NIESNER ÁGOST

_____________1841 — 1930.______________I

A

z elmúlt iskolai év december havának első fele az isteni Gondviselés kifürkészhetetlen akaratából intézetünkre nagyon szomorú volt. Rövid egymásutánban ugyanis kétszer lengett a gyászlobogó intézetünk falán, jelezve, hogy iskolacsaládunk kétszer egymásután borult mélységes gyászba. December 5-én a tanári karnak évek hosszú során át volt nagyérdemű és tisztelt széniora, Kniesner Ágost, intézetünknek 1920-ban nyugalomba vonult tanára adta vissza nemes lelkét Teremtőjének s alig vontuk be temetése után a gyászlobogót, már újra ki kellett azt tűznünk, mert egy hét múlva, dec. 12-én váratlanul elköltözött az élők sorából dr. Temesváry István, intézetünk iskolaorvosa és egészségtan tanára.

Értesítőnk első helyét a pátriárkái kort elért Kniesner Ágost emlékezetének szenteljük. Mivel már 87. életévében volt, régóta készen kellett lennünk arra, hogy munkás élete a befejezés felé közeledik, elmúlásának híre mégis váratlan és fájdalmas volt. Mert ha halála előtt csak két-három hónappal is láttuk napbarnított, egészséges, piros arcát s hallgattuk derűs társalgását, azt hittük, hogy kartársunk, ki sohasem volt beteg, sőt egész életében a legjobb egészségnek örvendett s még agg korában is szellemi erejének teljes frisseségében volt, a jóságos Isten kivételes kegyelme folytán még évekig fogja élvezhetni az aggkor ritka gyönyörűségét. November havában azonban egymásután kezdtek nála jelentkezni az aggkori elgyengülés tünetei. Gyakori rosz- szullét, szédülés fogta el, szívműködése is gyengült, úgy, hogy ágyba kellett feküdnie. Majd tüdőgyulladást kapott s dec. 5-én mindnyájunk őszinte fájdalmára elhúnyt.

Megboldogult kartársunk 1844 november 19-én született Szepes- bélán. Középiskolai tanulmányait a késmárki ág. hitv. evang. líceumban (főgimnázium) végezte, ahol 1865 június havában érettségi vizsgálatot tett. Mivel a lelkészi pályára készült, tanulmányait az 1865—1868. években az eperjesi ág. ev. teológiai akadémián folytatta. 1868-tól 1871-ig előkelő családoknál nevelősködött. ő volt a nevelője báró Mednyánszky Lászlónak, a későbbi híres festőművésznek is. 1872-ben megszerezte a lelkészi oklevelet s még ugyanazon évben megkezdte lelkészi működését a szepesmegyei Ruszkinban. A kis faluról azonban városba vágyódott.