Állami gimnázium, Eger, 1929

14 vednie, amíg újra rendes viszonyok közé kerül. Az odavezető út nehéz. Türelmes, odaadó munkával, sok lemondással érhető el csak a végcél. Akár akarunk, akár nem, bele kell nyugodnunk abba a gondolatba, hogy a jövőnek kell dolgoznunk. Amelyik nép élni akar, annak küzdenie és szenvednie is kell tudni. Össze kell fognunk és dolgoz­nunk, igazán dolgoznunk, mindenkinek a maga helyén, becsületesen és keményen. A hazáért meghalni nagy és dicső cselekedet, de a hazáért dolgozni, tűrni, szenvedni és lemondani nem kisebb hőstett. Nekünk ez jutott osztályrészül. Vállaljuk tehát kötelességérzetből és szerétéiből — panasz és zokszó nélkül. El fog jönni az idő, amikor megint lesz helyünk a napon; a sors mutatója lassan, de biztosan halad ebben az irányban. Csak remé­nyünket, kezdeményező és cselekvő szívósságunkat ne veszítsük el soha — dolgozzunk és szeressük a munkát. Czunya Sándor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom