Állami gimnázium, Eger, 1923
3 •“tehetségei» közül egyesek bizonyos öröklések, bizonyos idegpálya»kijárt= ságok, bizonyos bajlósságok révén különösen törekszenek arra, hogy ätifejeztessenek, formákba szökjenek, akciósodjanak. Világos, hogy ezek a bajlósságok, mondjuk hajlamok a faji lelkiségnek épen úgy jellemzői, mint a fajhoz tartozó egyedek lelkiségének, még akkor is, ba az egye» •dek az általános ember-ideál felé magasodva többé-kevésbbé „kifajúinak“ ■a fajok megkötöttségéből. S ba a lángelme csakugyan hatványozott élője a faj élményeinek, ba továbbá sem egyednek, sem fajnak élménye nem veszhet el soha, legföljebb a tudattalan mélyeibe nyomódbatik, hogy idő •és alkalom adtán onnan robbanjon új életre: akkor igaz az is, bogy a lángelme faji sajátságainak sokszor igen nehéz kitapogatása annyi, mint megmutatni, hogy benne is megtaláltuk, megfogtuk, megláttuk, kitapo» gattuk a faj diszpozícióit, benne is rányitottunk azokra a sajátos látási, hallási, mozgási és értékelési formákra, melyeket a faj életében fölfedtünk, fi formákon van itt épen a súly, mert hiszen nem is sejtjük, milyen kevés, szinte kategória-szerű, szürke tartalmakat fog meg és fejez ki a lélek e ^rendkívül változatos formák segítségével. Ezek a fo'rmák ritmusok, ba kivált a halló érzék, meglátások és képek, iha főkép látó érzék, kinémák, vagy plasztikumok, ba mozgási és tapintási készségek teremtik őket; mindnyájan egyszersmind értékelések is, mert íbisz bennük van a faji és egyedi lélek legmélyebb mondani», vagy ki» fejeznivalója, amit ember csak fölhozhat a bánat, öröm és váriánsai mélységes, de bennünk és körülöttünk zajgó nagy óceánjából. fizokat a kategóriaszerű tartalmakat, melyeket a faji és egyedi lélek •e roppant változatos és rája nézve igen jellemző ritmus», kép» és kinéma» formákkal fejezi ki, a nyelvben nagyon egyszerű alapelemekre vezethetni ■vissza. Voltaképen tartalom szerint minden faji és egyedi lélek vagy behódol az élet hatalmas kategorikus imperativusa előtt s az élet jelen» -ségeit fogadja el a birkózásban hatalmasabbaknak, vagy nem hódol be neki, hanem az élettel megbirkózni szembe szegezkedő rációt látja -a terem többnek, a birkózásban felülkerekedőbbnek. Amaz centripetális, azaz kívülről befelé, emez centrifugális, tehát belülről kifelé haladó mód» szeres úton akarja megszerkeszteni a világképet, akarja megérteni a világot, fimaz a „pozitív, a józan“ típus, emez a doktrinér, az okosko» •dóbb fajta, fimaz szintéziseket szeret, emez örökké analizál, fimaz „ott ugrat csupán, ahol gödör van-', emez mindég, mindenütt problémát lát, problémát akar, és valósággal belékergeti magát a Problemenmayerei-be, úgy hogy nem is érzi jól magát, ha megszabadul csak egy pillanatra is .a prometbeusi gyötrelmektől. Ezt a típust a részletek gyönyörűségei ihletik, amaz a nagy, hatalmas, zajos, vagy zajtalan élet egészének ráhatása bírja sajátos teremtésre, mint a magyar pásztort, akire ráborul a fölséges, „a fényes csillagoknak milljom ezerével" megrakott égbolt, aki ■előtt megnyílik a puszták végtelenségének egyszerű bölcsessége, mint .firany és Gárdonyi olyan gyönyörűen rányitottak a magyar pszichének •erre a jellemző sajátságára, fimaz, — de mit bölcsödjem már sokat róla?, ki ne ismerné meg a kettős rajzban a magyarra illő vonásokat ? — pl. a germán típus, emez pl. a magyar típus. Bizonyos, hogy vannak kevert ttípusok is, sőt az ,is lehet, hogy korok és hatások révén ideiglenesen a u
