Állami gimnázium, Eger, 1920
I. Nehány adat az 1920—21. tanévről Halottatok: Dr. Opré Tivadar (1887-1920) Simonéi Miklós (1884-1921) Mindketten fiatalon, legszebb férfi korukban, a nagy háború szenvedéseit túlélve akkor költöztek el az élők sorából, mikor már nyugodtabb és boldogabb napok virradtak volna reájuk. — Dr. Opré Tivadar tornatanár 1919-ben került az intézethez. Buzgó, fáradhatatlan munkás volt. Rövid idő alatt magasra emelte a háború alatt elhanyagolt testi nevelést. Igaz szeretet övezte, szerették tanítványai, kartársai s a társadalomban is mindenütt, hol megismerték. Talán rendületlen kötelesség érzetének lett áldozata is. Már súlyos betegen vezetett egy ifjúsági mérkőzést 1920. okt. 17-én hideg őszi napon az érsekkerti sportpályán. Utána ágyba dőlt s már okt. 23-án kilehelte áldott jó lelkét. Sírjánál kartársai nevében Rissdnyi József, a tanúló ifjúság nevében pedig Hevesi László VIII. o. t. búcsúzott el a feledhetetlen jó kartárstól és a rajongásig szeretett tanártól. — Simonyi Miklós is 1919. őszén kezdte meg itteni működését, hova hadi szolgálata után került, régi állomáshelyét (Dést) oláh martalócok foglalván el. Még 1914. novemberében orosz fogságba esett s valószínűleg a három évet meghaladó keserves fogságból hozta betegségének csiráját is. Tüdőbajban szenvedett, de betegen is lelkiismeretes kötelességteljesitéssel végezte nehéz munkáját. Pontosság, rendszeretet, katonás fegyelem és tántoríthatatlan hazaszeretet jellemezték s ezeket az erényeket igyekezett tanítványaiba is beie- oltani. Csak az iskolának és kicsiny családjának élt. Ä nehéz kór karácsonykor ágyba döntötte s 1921. márc. 18-án ragadta ki a halál szerettei köréből. Sírjánál a testület nevében az igazgató, az ifjúság nevében pedig Zsoldos György VIII. oszt. tan. mondott búcsúbeszédet. Rz intézet uj tankerületi beosztása. Főigazgatói látogatások, Ä VKM. okt. havában intézetünket a budapest- vidéki tankerületből a Miskolczra menekült kassai tankerületi fő- igazgatósághoz osztotta be. Gadl Mózes budapestvidéki tank. főigazgató még (okt. 1—9.) meglátogatta az intézetet s e búcsúlátogatásával alkalmat adott arra, hogy neki az intézet, a tanári testület és az ifjúság iránt táplált nagy szeretetéért köszönetünket nyilvánítsuk. Rövid ideig volt vezérünk, de éles szemével hama
