Állami gimnázium, Eger, 1914
13 lábán a modern nyelvekkel és irodalmakkal, mennyiségtannal és természettudományokkal való beható foglalkozás a jellemnek és gondolkozásnak ugyanazt az eszményi előkelőségét teremtheti meg, mint a gimnáziumokban a klasszikus tanulmányokban való elmélyedés. Érdekes egyébként, hogy közönségünk a gimnáziummal sincs megelégedve. Míg reáliskoláink ellen vádat formál a klasszikus kultúra elhanyagolásából, gimnáziumainkban meg épen ezen klasszikus kultúrával, a «holt« nyelvekkel való beható foglalkozást kifogásolja. Sűrűn hangzik a panasz, hogy klasszikus irányú középiskolánk egy rég letűnt kor eszmevilágában neveli fel a mai lüktető életet élő kor gyermekeit, hogy elmúlt évezredek viszonyaival, alakjaival és törekvéseivel ismerteti meg ifjainkat s ugyanakkor tájékozatlanságban hagyja őket a mi korunk, a mi világunk bonyolult viszonyai, súlyos problémái felől. Mind a két vád alaptalan és igazságtalan. Mindkét középiskolánk ugyanazt a feladatot vállalja, ugyanazt a munkát végzi: erkölcsös jellemet és általános műveltséget igyekszik a gondjaira bízott ifjúság fogékony leikében kialakítani. Nevelő céljuk teljesen ugyanaz: valláserkölcsi alapon nyugvó jellemképzés; az oktatásban szintén egy a cél, az általános műveltség megadása, csak a módszer, az eljárás különböző. Az általános műveltség nem egyéb, mint a jelenkor kultúrájának megértése, tájékozottság a mai kor anyagi és szellemi életnyilvánulásai között. E célt a gimnázium úgy igyekszik elérni, hogy a modern műveltség történeti kialakulását, felépülését tálja növendékei elé, különös súlyt helyezve az antik műveltség megismertetésére, arra a gyökérre, melyből modern kultúránk sudár fája a magasba szökött, a reáliskola pedig inkább arra törekszik, hogy a modern kultúra alkotó elemeit ismertesse meg behatóbban, a természettudományokat^ melyek csodálatos fejlettségükben a mai államok egész anyagi létének tartópillérei s a modern nyelveket, melyek ifjaink számára hozzáférhetővé teszik a művelődésben legelőbbrehaladt nemzetek szellemi kincsesházát. Nincs tehát rangkülőnbség a kétféle intézet között, egyformán magasztos a céljuk, egyformán értékes a munkájuk. Különösen nem helyeselhető, hogy a társadalom módosabb tagjai gyermekeiket mindenáron gimnáziumban akarják neveltetni. A
