Állami gimnázium, Eger, 1913

— 62 —

teszik. Most még lépten-nyomon a múlt és jövő küzdelmének nyomai tárulnak elénk, a legújabb, legmodernebb épületek mellett ódon, roskatag házak várják az elmúlást, a nagyvárosias terek s utcák sok helyütt szűk sikátorokba végződnek, a Béga művészi alkotású uj vasbeton hídja mellett még ott áll a régii korhadt fahíd, gondosan ápolt árnyas, virágágyás parkok közvetlen szomszédságában még elhanyagolt bozótos területek rontják a hatást, egész utcasora az ékes palotáknak várja a szembenlévő üres telkek beépítését, de a jövő biztosítva van; eleven élet lüktet mindenütt, virágzó ipar és kereskedelem nyomait igazolják a hatalmas üzleti vállalatok, gyárak s nemsokára elérkezik az idő, mikor a még most erősen szembeötlő ellentétek elsimulnak s előttünk áll a délmagyarországi metropolis a nagy és modern városok teljes pompájában. A városban tett sétánk közben felkerestük a belváros nevezetesebb helyeit, az Erdélyi-kaput, a Hunyadi-kastélyt, a Jenő főherceg- és Losonczy-teret, városházát, a Délmagyarországi Múzeumot; a gyárvárosban megnéztük a sörgyárat, a gyárvárosi templomot művészi képeivel, a híres Dózsa-kápolnát stb.

Fáradtan, de annál jobb étvággyal elköltött ebéd után búcsút mondtunk Temesvárnak s folytattuk útunkat Oravicza felé. Eleinte az egyhangú síkvidék nem sok figyelemre méltót nyújtott, de amint feltűntek a délmagyarországi hegyvidék előhírnökei, majd a Verseci-hegyek süvegei, egyre érdekesebb és változatosabb kép tárult elénk. Este érkeztünk meg a kedves fekvésű régi bányavároskába, ahol a nem valami vonzó külsejű s unalmasan hosszú román városrészen át az egyik polgári iskolai tanárnak szíves kalauzolása mellett eljutottunk szállásunkra.

Utazásunknak negyedik napján már korán reggel talpon voltunk valamennyien. Ifjaink fokozott érdeklődéssel várták kirándulásunknak legszebb részletét, az aninai és marillái utat. Alig haladt vonatunk néhány kilométert, észrevehetően emelkedtünk s a lankásabb hegyoldalak helyett meredek, hellyel-közzel erdőkoszorúzta, de legtöbbször komor sziklás hegyek zárták körül a láthatárt. A magyar Semmeringen vagyunk, alagutak, merész szerpentinek, magas viaduktok váltogatják egymást, közben egyik oldalon szeszélyesen égbenyomuló sziklaóriások, másik oldalon szédítő mélységű hegyszakadékok, alant a napfényben meg-megvillanó hegyi patak kígyózó vonala. A szokat-