Állami gimnázium, Eger, 1913

— 27

gyermekeit viszi magával és nem különböző, sokszor 10—15- féle elemi iskolák növendékeit.

Az átmenet megkönnyítéséről szólva nem mellőzhetem azon javaslatomat sem, hogy igen üdvösnek és szükségesnek tartanám az elemi és a középiskola sikere szempontjából, ha mindkét fajú iskolák tanárai kölcsönösen látogatnák egymás tanítási óráit és néha együttes értekezleteken beszélnék meg tapasztalataikat. Az oktatás sikerére és eredményesebbé tételére általában kívánatos volna a különböző fokú oktató intézmények tanítóinak sűrűbb érintkezése közös konferenciákon. Sajnálattal tapasztaljuk, hogy sokszor az egy városban működő különböző fokú, sőt ugyanazon fokú, de más jellegű iskolák tanárai közt sincs a szükséges érintkezés. A tervezett »Országos Oktató Szövetséginek egyik legszebb feladata volna e bajok orvoslása.

Az átmenet nehézségeiről szólván, felveti a miniszter a latin nyelv tanítása megkezdése idejének problémáját is.

Helyteleníti, hogy az addig csak anyanyelvén beszélő gyermek egy, a magyar nyelvtől szellemében és szerkezetében teljesen eltérő nyelv tanítására kényszeríttessék már a gimnázium első osztályában. Rendelete indokolásában azután »múlhatatlanul szükségesnek« tartja, hogy a latin tanításának kezdete az első osztályból följebb vitessék s az első idegen nyelv a német legyen. Sokan a rendelet e részét félremagyarázták és azt hitték, hogy a miniszter a latin nyelvet teljesen ki akarja vonni a tanulmányok köréből, vagy legalább is jelentőségét kisebbítve teljesen háttérbe akarja szorítani. Ez téves felfogás volt, hiszen a miniszter már a közoktatási tanácsban tartott értekezleten (1913. október 14—16. napjain) hangsúlyozta, hogy távol van szándékától e gondolat, inkább csak eredményesebbé akarja tenni a tanítást a megkezdési idő feljebb vitelével.

E kijelentés sem volt teljesen megnyutató, mert a latin nyelv és latin jellegű iskola barátai egyesültek, hogy a klasszikus nyelvnek védelmére mozgósítsák a társadalmat, a művelt közvéleményt, hogy ez által útját állják a klasszikái oktatás megszorításának, amelynek — szerintük — a gimnázium áldozatul esik. Ezért propagandát csináltak egy oly egyesületnek, melynek feladata »a humángimnázium védelme« és amely tagjait a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből gyűjti, miként az osztrákok hasonló célú egyesülete, a »Verein der Freunde des huma-