Állami gimnázium, Eger, 1912
38 jegyzetet tett volna oda, hogy az Petőfi özvegyének, ill. magáról Petőfiről szól, mivel az idegen nyelvű közönség ezt nem tudja. Egyébként talán szándékában is volt ez Handmannak s csak a korai halál akadályozta meg benne. Handmannon különben időnkint az előző fordítók erősebb tanulmányozása is megérzik, különösen a Korodié, pl. Irószobám (Mein Schreibzimmer, ill. Meine Schreibstube), Érzékeny búcsú (Rührender Abschied) stb. című költeményeken. De Korodi a maga keresetlen egyszerűségével sokszor utolérhetetlen marad pl. Fiamnak (Meinem Sohne) c. költemény visszaadásában: Falte liebes Kind die kleinen Hände Schick zum Vater auf ein fromm’ Gebet. (Korodi i. m. 18. o.) Kis kacsóid összetéve szépen Imádkozzál édes gyermekem. Dóczi mesteri fordítása is csak az érzés bensőségében múlja felül: Falte fromm die lieben, kleinen Hände, Bete, bete, mein geliebtes Kind. (Dóczi i. m. 64. o.) A költemény refrainját Sponer is jól adja vissza: Theures Kind, die kleinen Hände falte Falte sie zu brünstigem Gebet. (Sponer i. m. 36. o.) Handmann mintegy össze akarja ezeket olvasztani, de ezzel erőltetetté lesz: Faltend deine Händchen frommergeben, Bete, bet’ zu Gott, lieb Sönchen mein! (Handmann i. m. 6. o.) Korodi különben azt a nem eléggé jogosult szabadságot veszi magának, hogy mintegy nagyobb befejezettséget adjon e költeménynek, az utolsó versszak refrainját a múlt időbe teszi:
