Állami gimnázium, Eger, 1912

22

Ladislaus schwingt in den Sattel Sich und spornt es freudetrunken;

Und es springt herab vom Sockel,

Sprengt vom Stein hinaus in’s Weite;

Über Berg und Thal entführt es Ihn, der lang geruht vom Streite.

(Kolbenheyer: Toldi’s Abend 102. o.)

De a fordítások azonnal messze maradnak az eredeti mögött, ha Arany költői tehetségét erősebben ragyogtatja pl. tréfás legendájában ,,A hegedű“-ben, melyet Sponer is, Handmann is lefordított. Tartalom tekintetében mindkettő jól adja ugyan vissza a költeményt, de a külső forma távolról sem hasonlítható az eredetiéhez. Tárgyi tekintetben Sponer az erősebb helyi vonatkozások (palóc, matyó stb.) említését is kerüli, de máskor pl. szórol-szóra lefordítja a : „Búsuljon a ló, elég nagy a feje“ közmondást s jegyzetben igyekszik ennek értelmét megmagyarázni. Természetesen Arany szójátékát:

Énekelik, hogy : isz—sza már!

nem tudják visszaadni, azért pl. Handmann egészen elkerüli, Sponer pedig Eselslieddel fordítja. De ezek csak apróságok! A két fordítás legfőbb hibája, hogy az eredeti versmértékét nem tartja meg. Még Sponer rövidebb sorainál kevésbé feltűnő a dolog, de már Handmann egész hosszú sorokat alkalmaz, ami Arany leggyakrabban két ütemű, nyolc szótagos sorainak könnyű gördülé- kenységét távolról sem éri el. Hiába tartják meg azután a rövidebb soroknál Arany sorainak szótagszámát, azok nem forranak a költemény többi részével szerves egésszé, mint pl. Aranynál, ahol a rövidebb sorok rendesen az előző hosszú sornak egyik ütemét (felét) teszik s így az egészbe szervesen beleilleszkednek, sőt annak változatosságot adnak, pl. :

Mondom tehát, mennek vala,

Elől az úr,

Néhány lépésre szótlanul Követte hű apostola.

Hasonlítani sem lehet ehhez Handmann versformáját: