Állami gimnázium, Eger, 1912

146 költeményt, a színpadon pedig Szép Ilonka, továbbá az ősz Peterdy és Mátyás király némajátéka jelképezte a költemény egyes moz­zanatait a már ismertetett négy képben. De bármennyire néma volt is a kép, ékesen beszélt annak minden mozzanata, mert Vörösmarty gondolatait olyan beszédesen adták vissza a szereplők némajátékukkal. Müller Kornélka mesebeli Szép Ilonka volt. Lehe­letszerű s így a költemény stíljének megfelelő volt minden moz­dulata. Egyhangú volt az a meglepetésszerű csodálkozás, amivel az egész szereplését kísérte a közönség Játékához illő, kifejező volt Bartha Tivadar elaggott Peterdyje és Sturmán Lajos lobbané­kony szívű Mátyás királya is. A három szereplő játéka Vörösmarty remekének kétségkívül igen kifejező interpretálója volt. A harmadik szám páros, majd szóló ének volt. Böhm Márta iskolázott, behízelgő éneke éppen nem keltette a műkedvelő hatását, hanem egy, az énekmüszetben otthonos műértőt mutatott. Nagyon megérdemelte azt a frenetikus tapsot, mely annyiszor a lámpák elé hívta. Partnere Koncz Ferenc szintén és ugyancsak rászolgált a tapsra, mert bőterjedelmű, iskolázott hangja igaz élvezetet szerzett. És Arnólfalvy Relli mesés technikájú zongora kísérete igen elő­segítette a két éneklő sikerét, miért is az a sok taps és kihívás egyenlően szólott mind a három szereplőnek. Jó félóráig hangos derültségben taitóttá a házat az a kis vígjáték, amely a negyedik számot töltötte ki. Mindegyik szereplő olyan otthonosan vitte a darab cselekményét a kifejlet felé és oly ügyesen érvényesítette a sokoldalú komikumot, hogy a közönség harsogó derűje egy percig sem szünetelt. Nem tudnánk megmon­dani, hogy Székely Erzsiké kedves egyénisége, Bényey Árpád élethű udvarmestere, Babocsay Árpád csávába került gavallérja, vagy Grünwald Sándor ínyenc bankárja, avagy Csillag Károlynak kimért diplomatája mulattatott, tetszett-e legjobban. Mindnek igazán nehéz volt megállani, hogy ők is ne legyenek rabjai annak a hahotának, mit a betűvetéstől undorodó áltitkár, de príma szakács Koós Antal mókái állandósítottak a nézőtéren. Az utolsó szám élőkép volt: Múzsák hódolata az Olympuson. Tündérmesébe illő keret, 14 szebbnél-szebb istennő és múzsa, 14 mitológiai fogalom lebegett előttünk s feledtette el pár pillanatra az árnyék-világot. Az összeállításnál fogva is kápráztató és rnűvézi kép Tóth Gyula rajztanár kiváló ízlését, a háttér pedig a művé­szetét dicsérte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom