Állami gimnázium, Eger, 1912
146 költeményt, a színpadon pedig Szép Ilonka, továbbá az ősz Peterdy és Mátyás király némajátéka jelképezte a költemény egyes mozzanatait a már ismertetett négy képben. De bármennyire néma volt is a kép, ékesen beszélt annak minden mozzanata, mert Vörösmarty gondolatait olyan beszédesen adták vissza a szereplők némajátékukkal. Müller Kornélka mesebeli Szép Ilonka volt. Leheletszerű s így a költemény stíljének megfelelő volt minden mozdulata. Egyhangú volt az a meglepetésszerű csodálkozás, amivel az egész szereplését kísérte a közönség Játékához illő, kifejező volt Bartha Tivadar elaggott Peterdyje és Sturmán Lajos lobbanékony szívű Mátyás királya is. A három szereplő játéka Vörösmarty remekének kétségkívül igen kifejező interpretálója volt. A harmadik szám páros, majd szóló ének volt. Böhm Márta iskolázott, behízelgő éneke éppen nem keltette a műkedvelő hatását, hanem egy, az énekmüszetben otthonos műértőt mutatott. Nagyon megérdemelte azt a frenetikus tapsot, mely annyiszor a lámpák elé hívta. Partnere Koncz Ferenc szintén és ugyancsak rászolgált a tapsra, mert bőterjedelmű, iskolázott hangja igaz élvezetet szerzett. És Arnólfalvy Relli mesés technikájú zongora kísérete igen elősegítette a két éneklő sikerét, miért is az a sok taps és kihívás egyenlően szólott mind a három szereplőnek. Jó félóráig hangos derültségben taitóttá a házat az a kis vígjáték, amely a negyedik számot töltötte ki. Mindegyik szereplő olyan otthonosan vitte a darab cselekményét a kifejlet felé és oly ügyesen érvényesítette a sokoldalú komikumot, hogy a közönség harsogó derűje egy percig sem szünetelt. Nem tudnánk megmondani, hogy Székely Erzsiké kedves egyénisége, Bényey Árpád élethű udvarmestere, Babocsay Árpád csávába került gavallérja, vagy Grünwald Sándor ínyenc bankárja, avagy Csillag Károlynak kimért diplomatája mulattatott, tetszett-e legjobban. Mindnek igazán nehéz volt megállani, hogy ők is ne legyenek rabjai annak a hahotának, mit a betűvetéstől undorodó áltitkár, de príma szakács Koós Antal mókái állandósítottak a nézőtéren. Az utolsó szám élőkép volt: Múzsák hódolata az Olympuson. Tündérmesébe illő keret, 14 szebbnél-szebb istennő és múzsa, 14 mitológiai fogalom lebegett előttünk s feledtette el pár pillanatra az árnyék-világot. Az összeállításnál fogva is kápráztató és rnűvézi kép Tóth Gyula rajztanár kiváló ízlését, a háttér pedig a művészetét dicsérte.
