Állami gimnázium, Eger, 1912
141 tanárját, Jablonszky Florist, tanári hivatásának harmincadik fordulóján. Jablonszky tanár csaknem két évtizede működik főreáliskolánkban mint a természetjrajz és földrajz tanára, pályájából az első tiz évet Aradon, Zsolnán és Székesfehérváron töltötte. Itteni működése összeforrott főreáliskolánk örvendetes fejlődésével. Mint tanár mindig a jó példaadás, a puritán becsületesség, a megtestesített kötelességteljesités, a kartársi szeretet élő példája volt. Tanítványait a legszebb tárgyak egyikére, a természet drága kincseinek megismerésére és megszeretésére nevelte ; a városunkat környékező völgyek és hegyek közé számtalanszor kivitte tanítványait, hogy a pedagógia legbiztosabb eszközeivel, a közvetlen szemléltetéssel ismertesse meg velük a természet szépségeit. Egyénisége amily egyszerű és természetes, oly közvetlen és megnyerő és igen találó volt Vigh Béla igazgató hasonlata, amellyel intézete e kiváló tanárának működését ahhoz a nemes tűzi fához hasonlította, amelynek tartós parazsa maga körül erős és intenzív meleget és fényt áraszt. Ezen kiváló érdemű tanítómester ünneplésére főreáliskolánk tornaterme vasárnap délelőttre zsúfolásig megtelt a hálás szülők, a volt és jelenlegi tanítványok százaival. A főgimnáziumot nagyobb küldöttség képviselte, élén Kassuba Domokos c. főigazgatóval, az érseki képezde tanári karát Vencell Ede igazgató vezette ; jelen voltak még az összes egri tanintézetek tanárai, a hatóságok képviselő stb. Az ifjúság magas nívójú hangverseny keretében áldozott kedves mesterének. A megnyitó beszédet Takács Andor tanár mondotta; az emelkedett szellemű, nagyobb koncepciójú ünnepi beszédet a tanári kar nevében Vigh Béla igazgató tartotta, mig Vécsy László VIII. o. t. az ifjúság hálás érzelmeit tolmácsolta és ennek szerény jeléül átnyújtotta a 200 koronáról szóló alapítványt, amelynek kamatait a természetrajzban legkiválóbb tanulók fogják élvezni. Az igazgató beszéde közben leplezték le az ünnepelt fényesen sikerült, művészi arcképét, Tóth Gyulá rajztanár szép alkotását és ugyancsak az igazgató olvasta fel az érkezett meleghangú üdvözleteket, így Spitkó Lajos tankerületi főigazgató levelét és sürgönyét, amelyekben sajnálatának ad kifejezést, hogy hivatalos elfoglaltsága miatt nem lehet jelen az érdemes tanférfiú jubileumán és elismerését és köszönetét tolmácsolja az odaadó, szép és eredményes munkásságáért.“ A tanítványok által létesített alapítvány alapító levelét az alábbiakban közöljük:
