Állami gimnázium, Eger, 1911

VI.

Bajza önképzőkör.

Mielőtt önképzőkörünk ez idei működéséről beszámolnánk, helyénvalónak tartjuk néhány szó keretében egyrészt tanulságul a múltra vonatkozólag, másrészt jövőben való munkásságunk irányelvei gyanánt körünk hivatását illető nézetünket kifejteni. Ha azokat a kereteket vizsgáljuk, melyekbe az egyes középfokú intézeteknél az önképzőkörök a jelenben beilleszkednek, ha figyelemmel kisérjük azoknak működését s az általuk elért eredményeket, úgy örömmel jelenthetjük ki, hogy önképzőkörünk a kitűzött fontos céloknak, a hozzája fűzött sok irányú követelményeknek erejéhez, képességeihez képest a jelen tanévben is megfelelt. E követelményeket illetőleg ma már az önképzőkörök megszűntek csupán irdalmi és nyelvgyakorló egyesületek lenni, ma már nem az iskolától, annak beléletétől független testületek, hol a tagok összes tevékenysége legtöbb esetben versfaragásból, csekély értékkel biró szavalatokból, kétes vagy semmi irodalmi becsű dolgozatok készítéséből, egymásnak a kritika alapelveit is nélkülöző lebírálásából állott.

Önképzőkörünk komolyan felfogva hivatásának fontosságát munkásságával messze túl terjeszkedett az imént vázolt szűk, korszerűtlen, a modern nevelés és iskola céljainak meg nem felelő kereteken. Évről-évre való fejlődésével hathatós támogatója lett iskolánknak nevelői, tanítói és jellemképzői feladata teljesítésében. Emellett igyekszik betölteni az önképzés nemes hivatását is, amennyiben tagjai egyéni hajlamuknak, képességeiknek megfelelő munkálkodást fejtenek ki. E munkálkodás azonban felöleli az iskolai oktatás összes tárgyköreit, a nyelvieket épugy, mint a reáliákat, a rendeseket, rendkívülieket egyaránt, nem tévesztve szem elöl az önképzés fogalmát, amennyiben minden tag maga választja meg azt a szakkört, melyben működni akar, melyben tehetségének és munkakedvének legéitékesebb gyümölcseit nyújthatja. Mikor