Állami gimnázium, Eger, 1911
10 A míg azonban a vizsgálódások csak a triászokra vonatkoztak és az elemek csak kis részével foglalkoztak, értékük korlátolt volt. Egy általános teória hiányzott, mely az összes elemeket ölelte volna fel és ezen elméletet Mendelejeff és Lothar Meyer állították fel. Rendszerük természetes rendszer és az elemek fizikai és cheniiai sajátságai meg az atómsúly közti összefüggésre van alapítva Ők ugyanis a növekedő atómsúly szerint sorakoztatták az elemeket és bizonyos számú tag után ismét az előbbiekhez hasonló tulajdonságú elemek következnek. így pl. a lithiumtól a sajátságaiban hozzá hasonló nátriumig éppen annyi tag van, mint a nátriumtól a káliumig. A káliumtól pedig a rubidiumig megint annyi, mint a rubidiumtól a caesiumig. Az elemek chemiai jelleme és atómsúlya közti összefüggést ők úgy fejezték ki, hogy az elemek fizikai és chemiai sajátságai az atómsúlyoknak periodikus (szakaszos) függvényei. A periodikus rendszer jelentősége abban áll, hogy segítségével még fel nem fedezett elemek atómsúlyát, fizikai és chemiai tulajdonságait sikerült előre megjövendölni. 1869-71-ig állította össze az elemek táblázatát Mendelejeff. Ekkor a kalcium és a titán között hiányzott még egy tag. Ezen tag atómsúlyának kb. 44-nek kellett lennie, vegyületeinek pedig az aluminium vegyületeihez kellett hasonlítani. Ezen megjövendölt tulajdonságokkal biró, de még fel nem fedezett elemet Mendelejeff ekabornak nevezte. Hasonlóan megjövendölt még két más elemet is és sok évvel később fel is fedezték e hármat. A sejtett ekabort manapság scandiumnak nevezik, a másik két elem a gallium és a germanium és mindhárom elem lényeges sajátságai megegyeznek a megjövendöltekkel. A periodikus rendszer értelmében a tellur atómsúlyának a jódénál kisebbnek kell lenni, holott a régibb meghatározások szerint a jód atómsúlya volt a kisebb. Az újabb meghatározások szerint azonban a tellur atómsúlya 125, a jódé pedig 126-9, tehát a jódé nagyobb, ami a rendszer elvének megfelel. A Mendelejeff-féle rendszernek azonban vannak fogyatékosságai is. Némi önkény és hiányosság van benne. így az elemeknek többnyire csak maximális vegyértékéről ad számot, míg a minimális vegyérték sok esetben hiányos. Más esetekben a törvényszerűség csak a látszólagos vegyértékkel egyezik. Gyakran igen eltérő tulajdonságú elemek jutnak egy csoportba, míg a hasonlók