Állami gimnázium, Eger, 1910
36 hősül s jóval több már benne az élethüség, mint az előbbiekben. Igen népszerű volt a pásztorregény, melynek leghíresebb alkotása a francia Honoré d’ Urfé Astié-ja a XVII. század elejéről. Bájos természeti képeivel, epedező szerelmeseivel, kényeskedő előadásmódjával egyikévé lett a kor legkapósabb olvasmányainak. Nagyon értékesek a satirikus regények. E műfaj remeke Cervantes Don Quijote ja. A regény a lovagregényeket teszi nevetségessé, főalakja, Don Quijote, a maga kalandkereső kóborlásaival, minden ártatlan jelenségben ellenséget sejtő beteg képzelődésével, a szélmalommal is szembeszálló, csillapíthatatlan harci vágyával, ma is ellenállhatatlan erővel ható torzképe a kóbor lovagoknak. Rendszerint satirikus, a társadalmat, annak erkölcseit, szokásait rajzoló regény is. A leghíresebb ezek közül Le Sage regénye, Gil Bias, 1715-ből. A XVIII. század francia regényirodalmának az Uj Heloiz mellett ez a legérdekesebb emléke. Négy évvel később jelent meg Defoe Dániel Robinsona, amelyet az utazóregények, robinzonádák hosszú sora követett. Megemlítést érdemel a philosophiai regény is, mely elvont eszméket népszerűsít. Ilyenek voltak az államregények, melyek egy elképzelt, tökéletes társadalom életét rajzolták, ilyen Rousseau Emilje, mely a tökéletes nevelésről nyújt képet. E regényeket nagy távolsága választja el a XIX. század hatalmas regényirodalmától, mely az emberi lélek meg a társadalom igaz és szép rajzát tárja elénk. A fantasztikus lovagregényeket a középkor tudatlansága szülte. A középkori ember szertelen, mindennek hitelt adó képzeletének nyújtottak e regények bőséges táplálékot. A satirikus regény feltétlenül torzított képét nyújtja a vatóságnak, a pásztorregény meg a heroikus regény az író környezetét, az egykorú, előkelő társadalmat rajzolja pásztor-, illetve történeti jelmezben, a keretes regényben hiányzik a művészi szerkezet legelső feltétele, a cselekvény egysége, a philosophiai regényekben terhűnkre van az oktató elem, a kalandokat mesélő regényt csak a művészi ízléssel nem biró közönség kedvelte. Voltak symbolikus, rejtett értelmű regények is, ezekben épen a leplezgetés, kétértelműség ellen tehető kifogás. A modern regény a XVIII. században keletkezett, ekkor értik meg a regényirodalom igazi rendeltetését, ami az egyén, meg a társadalom vágyainak, eszméinek, érzelmeinek és életének ábrázolása. Az irodalom nagy átalakulását a XVIII. században így foglalhatjuk tehát össze: megdől a francia classicus költészet nagy te
