Állami gimnázium, Eger, 1910
24 Molliére valóban hasonlíthatatlan remekeket alkotott, az alsóbb rendű vígjátékok rendszerint csak egy témát variálnak, ez a téma pedig a szerelem. E francia classicismunak a leghatalmasabb ellenfele a század legkiválóbb kritikusa, a német Lessing volt. Főleg a francia tragédiát, Corneille és Racine költészetét, meg a hármasegység elméletét támadta. A francia tragédiával szemben Shakespeare művészetére hivatkozott, és ezáltal a német dráma- irodalmat sikerült a francia ízlés uralma alól felszabadítania. De nemcsak Németországban, hanem Angliában, sőt magában Franciaországban is hanyatlóban volt a classicus irány tekintélye. És ezt onnan magyarázhatjuk, hogy a század, a felvilágosultság szelleme nem kedvezett a classicismusnak, különösen azon alakjában nem, ahogy az Franciaországban kifejlődött. Igaz, hogy Voltaire maga is a classicus irány követője, s hogy Németországban épen e században keletkezik egy uj classicus költészet, Goethe és Schiller költészete. Ámde Voltaire nemcsak irodalmi Ízlését tekintve, hanem philosophiai és politikai eszméiben is a felvilágosultság összes nagyjai között a legkonzervatívabb, legmegalkuvóbb. S meg kell még azt is jegyeznünk, hogy a francia classicus tragédiát Voltaire nem egy tekintetben előbbre vitte. így különösen a tárgyválasztásnál volt jóval merészebb a XVII. század költőinél. Van Amerikában, Chinában játszó darabja is. A Goethe-Schiller-féle német classicismus pedig egyáltalában nem a francia classicismus utánzata. A német classicismus részben a görög-latin világban, részben a felvilágosultság eszméiben gyökerezik. Németországban igen erős e korban a lelkesedés az ókor művészetéért, költészetéért, a természettel még benső kapcsolatban álló, idyllikus-heroikus életéért. Különösen Lessing és Winckelmann voltak ennek a lelkesedésnek az élesztői, fokozói, felfedezve mindazt a maradandóan szépet, művésziest, ami nemcsak az ókori költészetben és művészetben, hanem az antik népek életében, szellemében is rejlett. Az antik világ csodálatából, szeretetéből fakadó német költészet nem találhatta a classicismus lényegét szigorú, merev törvények követésében. Utánzással, az eredetiség hiányával meg épen nem vádolhatjuk meg a német classicismus két legnagyobb alakját, mert hiszen Goethe egész költészete a legszorosabb összefüggésben van saját lelki élményeivel, annyira, hogy ő maga confessióknak, vallomásoknak nevezte költeményeit, Schiller meg mindig kora eszmevilágából meríti az inspiratiot, a felvilágosultság legnemesebb, legtisztul-
