Állami gimnázium, Eger, 1910
22 határokon, s voltaképen az emberi értelem legegybefoglalóbb általánosításai közé tartcznak. Ez a szellem nyilatkozik meg például' Rousseau Emiljében is. Oly egyén képét rajzolja ebben Rousseau,, aki tudását nem a kora, a nemzete műveltségének elsajátításából nyeri, hanem a minden ember, minden kor közös nagy könyvéből, a természetből meríti; akiben csak a maguktól kifejlődő, egyetemesen emberi érzések vannak meg; aki csak a minden vallás, alapját tevő vallási eszméket ismeri meg; akit csak a nyelve fűz bizonyos emberfajtához, máskülönben élhetne akármely korban, bármily nép körében, akár magára hagyva is, mint első olvasmányának hőse, Robinson. Ugyancsak ezt a tiszta humanizmust, eredeti, nemes, természetes emberiességet keresték és utánozták a nagy német classicus költők, Goethe és Schiller, a latin és görög költészetben, de különösen Homeros és a görög tragédia világában. A görög kultúra nem távolította el az embert a természettől, a görög ókor valóban az emberiség legbájosabb idyllkora volt Nem csak az életmód volt sokkal természetesebb a túlságos gazdagság, a leplezgető szemérmetesség, az ipar, kézművesség számos készítményének hiányában, hanem szorosan a természethez kapcsolódott a görög gondolkozás, hit, művészet és költészet is. A görög philosophia kezdetben nem egyéb, mint kosmogonia, a világ keletkezésének magyarázata, a vallásuk a természet erőit, jelenségeit symbolizálta istenségek képében, legnemesebb művészetük, a szobrászat főtárgya a mezítelen emberi test, költészetük termőtalaja mythosaik és mondáik tömkelegé, amelyek ismét csak a természet költői értelmezéséből fakadtak. íme, bár csak vázlatosan, áttekintettük a felvilágosultság mozgalmának keletkezését, XVII. századbeli előkészítőit, okát, közvetlen törekvéseit és végső céljait. Az egész mozgalom az életbe is kihatott, a XVIII. század politikai története elválaszthatatlanul egybe van vele forrva. De a legfőbb fegyvere a harcnak a toll volt, a század * irodalmának sokszor hibájául róják fel, hogy nagyon is az észből fakadó, eszmékkel teli, prózai, holott a költészet igazi forrásai a képzelet és az érzelem. A felvilágosultság gondolatvilágának és az irodaimnak belső kapcsolata talán levon valamit emennek az aesthetikai értékéből, de csodálatos mértékben fokozza történeti jelentőségét. De meg kell jegyeznünk, hogy az irodalom és a felvilágosultság között mélyebb kapcsolatok is vannak. Nem az volt a felvilágosultság egyetlen hatása a költészetre, hogy ez terjesztette,
