Állami gimnázium, Eger, 1910
19 hozni az értelemhez, ki akartak belőle küszöbölni mindent, ami az emberi észnek nem eléggé megfogható. De mindezzel nem ér- dék be. A való életet, az állami és társadalmi szervezetet is az ■észszerűség elve alapján akarták újjá alkotni. A reformok megalkotásánál ezt az egy szempontot tartják tiszteletben: mennyiben látszik az illető reform észszerűnek. Ellenben semmi tekintettel sincsenek a fennálló, meglévő viszo yokra, a korlátokra, amiket a való élet állít a maga meglevő és egykönnyen el nem pusztítható intézményei, meggyőződései, közszelleme által az ily hirtelen és felforgató reformok útjába. Világnyelvről gondolkoznak, alkotmány- tervezeteket, nevelési rendszereket, egyházi, közoktatási szervezeteket készítenek az Íróasztal mellett, anélkül, hogy a meglévő viszonyokra csak a legkisebb figyelmet is fordítanák. Készek arra is, hogy idegen állam részére dolgozzanak ki alkotmánytervezetet, vagy közoktatási rendszereket, anélkül természetesen, hogy az illető államot csak egyszer is látták volna. Ezt nem tartották szükségesnek, a valóságot egyszerűen megvetik, számba se veszik, annak minden intézményét képesek egy tollvonással halomra dönteni, hogy azután az észszerűség elve alapján mindent újjá alkossanak. De a történelem beigazolta, hogy a valóság, az élet diadalmaskodik az elméleteken. Gondoljunk a mi felvilágosult uralkodónkra, II. Józsefre, kit a végzet azzal büntetett meg, hogy még halála előtt látnia kellett minden álma, minden terve hiábavalóságát, elbukását. A francia forradalmat szintén ez az elbizakodott, a múltat, a fejlődést, a történetet és fennálló viszonyokat semmibe sem vevő radikálizmus vezette végig véres utján s ez az ut, mint tudjuk, szintén a bukáshoz vezetett. Csodálatos az a gyorsaság, amely- lyel évszázados intézményeket eltörölnek a föld színéről, máról- holnapra egy uj társadalmat, újjá született nemzetet akarnak teremteni. 1789. julius hó 14-én rombolták le a Bastillet, ezt követte a nemzetgyűlés hires augusztus 4-iki éjjeli ülése. Ez az éjszaka az összes privilégiumok, a főurak, papság, földkirtokos osztály, tartományok, városok előjogainak, kiváltságainak eltörlését hozta meg. Ez az éjszaka tette egyenlőkké a francia állam polgárait. Majd az ország életének teljesen uj alapokra fektetése következett. Eltörlik a provinciákat s helyükbe a'megyei beosztást teszik, átalakították a közigazgatást oly módon, hogy a népfenség elvének megfelelő közigazgatást, a nép által választott tisztviselők fezébe letett önkormányzatot valósítják meg. A pénzügyi nehéz2*
