Állami gimnázium, Eger, 1908
47 ködésének egyik nagyjelentőségű és el nem ejthető alapja: a teljes összhang annak megítélésében: mi az erény és mi a bűn; milyen erényeknek kell megtenniük minden gyermekben, és milyep bűnöknek nem szabad előfordulniok a gyermek lelkében. E kérdésben is. legnagyobbrészt megtalálom az összhangot a templom és iskola között; amit mármost a három szentély teljes összhangja megkíván, az az: hogy amit a templom és az iskola erénynek tart, azt ne kicsinyelje le az otthon, mint talán valami fél- szegséget; viszont amit bűnnek mond a templom és az iskola, azt ne tüntesse fel az otthon, mint valami könnyű kis gyarlóságot. Két erényt és ezzel kapcsolatban két bűnt akarok itt még röviden tárgyalni, — mint amelyeket a három szentélynek elsősorban kell szem előtt tartania és kell teljes öszhangban munkába vennie, mert mind e két erény és a velük ellentétes két bűn — a leggyakrabban — minden jónak avagy rossznak tápláló forrása a gyermeki lélekben. Az egyik fontos bűn : a hazugság. A hazug gyermek többé semmi tekintetben sem megbízható és fokozatosan, mind köny- nyebben és könnyebben esik nagyobb, egyre nagyobb hibákba, bűnökbe; mert hiszen hazug lelke utóbb elveszti már a rosszal szemben idegenkedő érzékenységet is, be tudja csapni a saját lelkiismeretét is. Nem fél a hazug később a rossz következményeitől sem, mert úgy érzi, hogy be tudja csapni a földön mindazokat, kiknek büntetésétől tarthatna; végül oly cinikussá válik, hogy azt sem bánja, ha rájönnek vétkeire. — Szoktassuk, neveljük a gyermeket — minden körülmények között — az őszinteségre. Az őszinteség lesz az istenfélő gyermek szívében az az erény, mely meg akar nyilatkozni jóban-rosszban és nem akar semmit- sem titkolni szülő, szülőhelyettes, gyóntató-atya, tanár előtt. Az őszinteség fog őrt állani és vigyázni, míg megszólal a gyermek lelkében a megváltó hang: „Nem teszem, nem tehetem: megbántanám a jó Istent, bűnt követnék el, és meg kellene azt mondanom szüleimnek, vagy szállásadómnak, meg gyóntató-atyámnak, tanáromnak, akik előtt én semmitsem tartok titokban.“ És ha ez őr figyelmeztető szava dacára a „nem teszem“ helyett a „teszem“ következnék be, akkor az ilyen, igazán őszinte-lelkű gyermekben meglesz az erő a vétek megbánására ; a vétek bátor megvallására; az erős fogadásra, hogy a bűnt többé el nem követi; és az elégtétel-adásra, a bocsánatkérésre. A gyermeket, ki nem emelkedhetik még arra az
