Állami gimnázium, Eger, 1908

3 J gedne, munkakedvét vesztené, sikerben bízni tovább nem tudna : erősítse, lelkesítse e szeretetet az Istentől minden szülői szívbe oltott ama kötelességérzet, hogy: lélekben-testben erős polgárokat kell adnom a földi hazának, és tiszta, angyali lelkeket az égi hazának; serkentse e szeretetet további csiiggedetlen munkásságra az— a lelki- ismeret szavában megnyilatkozó tudat: Istenem, te számonkéred majdan tőlem azt, hogyan sáfárkodtam a rám bízott, véghetetlen értékű, mert halhatatlan lelket magukban rejtő kincsekkel! Hogy a gyermek erkölcsi nevelését zavartalanul mindig a helyes irányban vezethessük, fontos a jutalmazásnak és büntetés­nek, mint a jóra-vezetés eszközeinek kérdése is. Ennek lényege: a jó kapja meg jutalmát, a rossz vegye el büntetését. Minden egyes alkalommal mármost nagy súlyt kell helyeznünk arra: hogyan történjék a jutalmazás és büntetés, hogy azokból a jutalmazottnak, illetőleg büntetendőnek, valamint e ténykedések tanúinak lelkiile- tére kár ne háromoljék. Az iskolai jutalmazás érje az, arra magaviseleténél és szorgal­mánál fogva legérdemesebbet, annak hangsúlyozásával, hogy a jutalmazott mily nagy hálával tartozik Istennek, Ki megengedte érnie azt az örömet, hogy fáradozásaiért ily elismerés éri, mely azon­ban nem lett volna osztályrésze, ha becsületes munkálkodásával Isten­nek segítségét, elöljáróinak megelégedését ki nem érdemli magának. S hangsúlyozza ez alkalommal is az iskola, hogy ily kitüntetés elnyerésére mindenki előtt nyitva áll az út; tehát: excelsior, előre ! —A szülő nem egyszer jutalmaz akkor is, amikor arra egyáltalán nincs ok. Én nem mondom, hogy névnapkor, vagy pláne karácsonykor ne kapjon a gyermek — ha mindjárt adott is panaszra okot — valami ajándékot. Melyik szülő volna arra képes, hogy hacsak némileg is teheti — még a legrosszabb gyermekének is — ne szerezne valami örömet azon a napon, melyen az egész világot szeretettel keblére ölelő kis Jézus született ?! — De a vizsga sike­rülte esetére kilátásba helyezett órát a rossz eredmény dacára is megvenni és a nebulónak odaadni; a jó bizonyítvány fejében kilátásba helyezett utazást az „elégtelennek dacára is megtenni: ezt nem tartom sikerült dolognak. Persze, a szülői szeretet könnyen megbocsát és felejt akkor is, amikor e könnyű megbocsátással és hirtelen felejtéssel súlyos következetlenség is jár, minek nyomán aztán e könnyű megbocsátás és felejtés mindegyre újabb és újabb megbocsátandó és felejtendő vétkek forrásává válik. — Nagy hiba

Next

/
Oldalképek
Tartalom