Állami gimnázium, Eger, 1908
30 táncórai gardírozására, noliát akkor — üsse a kő az egész tánctanulást ! Adjunk alkalmat a fiúnak arra, hogy inegszokhassa és elsajátíthassa a nyilvánosság előtti bátor (de nem „keck“!) föllépést, a zavar nélküli szereplési készséget (mi már az életben sok embert segített elő pályáján). Ha pl. társaság van együtt a szülei házban, akkor hát olvasson fel vagy szavaljon valamit a gyerek. (Azután szépen kivonulhat a szalonból, egyébként nincs a gyermeknek semmi keresnivalója a felnőttek között!) Serkentsék továbbá a szülők a fiút, hogy szerepelgessen — a helyes irányban vezetett — iskolai önképzö-körben.— Az említett szempontból igen hasznosnak tartom, ha a gyermekek valami — lelkiismeretesen megválasztott — színdarab előadására vállalkoznak. A színpadi szereplés igen alkalmas arra, hogy általa a gyermek bátor föllépést, ügyes mozdulatokat, szépen hangsúlyozott, érthető beszédet sajátítson el. Aztán meg már maga az előkészület, a próbák tartása kedves időtöltés, sok öröm, mulatság forrása. Itt sem hallgathatom el a kellő felügyelet szükségét. — Nem egy iskolában ma is szokásos ifjúsági színielőadások rendezése; -ha az iskola a körülmények folytán ilyeneket nem is rendezhet, de zártabb körben, kedves ismerősöknek egyszer-kétszer (nem is sokszor!) alkalmas kis darabot előadhatna egy-egy gyermek-baráti kör is — gondos szülői (avagy tanári) rendezés, vezetés mellett. Ha az előadást jótékony célra szánt kis belépődíjjal rendezzük, akkor az egész vállalkozást egy igen értékes indítékkal gazdagítottuk. — Adjunk is alkalmat a gyermeknek — ahol csak lehet — a jótékonyság gyakorlására; tegyük neki lehetővé, hogy 1-2 fillérrel, vagy valami fölösleges tulajdonával, avagy — az adakozáson kívül — más irgalmassági cselekedet gyakorlása által is a szegényen, szerencsétlenen segítsen. Hadd tudja meg az a gyermek jó-korán, hogy szívének egyik legnagyobb boldogsága lesz az a jóleső megnyugvás, melyet érezni fog mindannyiszor, valahányszor mással önzetlenül jót tesz. A legnemesebb időtöltések közé tartozik valamely művészet ápolása. Ha a szülők csak tehetik, áldozzanak arra, hogy a gyermek valami hangszert tanuljon. És tudjon bár csak a legprimitívebb hangszeren játszani, avagy kontárkodjék a tökéletesebbeken (hiszen nem lehet mindenkiből művész!),— a cél el van érve: a gyermeket foglalkoztatjuk. Később is sok léha, haszontalan időtöltés keresésétől fogja őt visszatartani az a hegedű vagy az a zongora.
