Állami gimnázium, Eger, 1908
18 delet azután megjegyzi, hogy az ellenőrzés és irányítás elsősorban az igazgató és osztályfőnök, utánuk pedig a tanári Testület minden tagjának — ideértve az iskolaorvost és tornatanítót is — tiszte és kötelessége. A tanárok figyelmét fölhívja a rendelet arra is, hogy időnkint látogassanak el szállásadóknál lakó tanítványaik tartózkodási helyére és vegyenek tudomást a netalán egészség- és testfejlődés-ellenes, valamint erkölcsi veszélyt rejtő körülményekről. A tanároknak figyelmüket ki kell terjeszteniök a kávéházakra és korcsmákra is. Még fontosabb kötelessége azonban az iskolának, — folytatja tovább a rendelet, — hogy óvó befolyását érvényesítse az erkölcsi fejlődés biztosítása és az erkölcsi tisztaság épsége érdekében is. Ezért teljesítenie kell nevelői tisztét a tanulók erkölcsi irányítását illetőleg és a szorosabb értelemben vett komoly természetű erkölcsi bajokra . . . nézve, melyek az ifjúságnak úgy erkölcsi épségét, mint testi fejlődését veszélyeztetik. — Ezen komoly és kényes természetű bajoknak megelőzésére és orvoslására együtt kell működnie az igazgatónak, mint az iskolai fegyelem első őrének, és az egész tanári testületnek. A hittanárok — a rendelet szavai szerint — fontos feladatot vannak hivatva ez irányban teljesíteni. Ok, mint az elméleti és gyakorlati erkölcstan tanítói, kötelességszerűen foglalkoznak tanítványaiknak hitével és vallás-erkölcsi fejlődésével és ebbeli minőségükben közelebb férkőzhetnek a tanuló lelktileté- hez. — Ezért csak a legnyomatékosabban ajánlhatjuk a szülőknek, ne is mulasszák el azt, hogy többször forduljanak tanácsért, útbaigazításért gyermekük lelkivezetőjéhez is, ki annak a léleknek javáért, üdvéért annyit fáradozik. — Mindezen föntemlített tényezőknek — hangzik tovább a rendelet — kötelességük a szülők vagy gyámok figyelmét is fölhívni a fenyegető vagy mutatkozó erkölcsi bajokra, hogy a család és az iskola együttműködése az erkölcsi nevelés terén lehetőleg biztosítassék. íme, e rendelet is biztosítva akarja látni azt a forrón óhajtott, közös célra egyesülést: az iskola és család egyiittmüködésé-t E közös nagy cél: hogy azok, kiknek sorsa az otthonra és iskolára van bízva, e két helyről mint lélekben-testben egészséges, tiszta- szivű, erősakaratú, kötelességtudó polgárok lépjenek ki a társadalomba, a nagy világba. Ennek, az emberek egyetemességére kiható célnak elérésére kell tehát együtt munkálkodnia a családnak, az iskolának és — a harmadik szentélynek, a templomnak. Egyik
