Állami gimnázium, Eger, 1907

112

szépen boltozott nagy üregében nemcsak kecskepásztorok, hanem sokszor üldözött hazafiak is találtak menedéket.

Másnap délelőtt a Tordán. levő három nagy gyárat u. m. a cellulose-, a gipsz- és a sörgyárat tekintettük meg. Mindig és mindenütt a legszívesebb vendéglátásban volt részünk.

A sörgyár igazgatója, Mendel úr még egy hordó sörrel is kedveskedett, a melyet ebédnél fogyasztottunk el. Sajnos, szűk terünk nem engedi meg, hogyaz egyes gyárakban látott és tanult igen hasznos benyomásokról számot adjunk, kivált a cellulose- gyárról, a melynek favágó, főző, tisztitóhelyiségei, gépháza, fütő- háza igen lekötötték tanítványaink érdeklődését.

Délutánra maradt a város főbb történelmi és művészi nevezetességeinek megtekintése. A régi fejedelmi épületben levő Jósika Miklós bárónak szülőháza előtt a nagy költő iránti kegyeletünknek adóztunk, a rózsáskertjéről híres régi református papiak előtt, melynek udvarán néhány darab római régiség is van, legnagyobb lírikusunk, Petőfi Sándor emlékezetét idéztük föl, aki ezen házban szállott meg 1849. július 21-ikén, mielőtt végzetes útjára, a segesvári csatamezőre vonúlt. A renaissance stilban épült régi tanács termében Varga Dénes úr, az unitárius gymnasium tudós igazgatója lelkesen magyarázta Kriesch Aladár művészi képét, amely azt a elenetet ábrázolja, a mikor Dávid Ferencz, az unitáriusok első püspöke 1568. január 2-ikán a piaci nagy templomban összegyűlt erdélyi országgyűlésen azt fejtegette, hogy a hit Isten ajándéka és vallásáért üldözni senkit sem lehet. Ezen beszéd hatása alatt iktatták be a rendek az unitárius vallást a többi bevett felekezetek mellé és mondották ki a vallásszabadságot. A gipsz mennyezetű unitárius templom, az iskola megtekintése után, a főtéren levő ref. templom gót stilű kapuját és a még díszesebb, a 15-ik század második felében épült róm. kath. nagy templomot tekintettük meg. A város végén az Aranyos folyón átvezető s egyetlen ívű födeles tahidon is keresztül mentünk. A hid egyike a régebbi erdélyi hídépítés nevezetesebb alkotásainak. Hogy e vázlatos képet némikép kiegészítsem, megemlítem, hogy Torda két nevezetességét: a törd a pogácsát és a tordai pecsenyét is megízleltük és ez utóbbival különösen dr. Lörinczy Ákos ügyvéd úr szolgált, aki a tordai ha- sadékban megtett fárasztó út után a következő erdőben szives seretetreméltósággal megvendégelte ifjúságunkat. Így telt el a két nap lehető legkellemesebben. Szerettünk volna a közelfekvő Toroczkó