Állami gimnázium, Eger, 1906

— 6 —

Középiskolai tanulmányainak befejezése után 1802-ben Pozsonyba ment a lyceumi tanulmányokra, a mely város igazán a legjobb előkészitő iskola volt a nyilvános életre, mert Bécs közelében lévén és az országgyűlések is ott tartatván, folytonos pezsgő élet folyt ott; megfordultak ott a nemzet előkelői, minden nagynevű és nagyeszű férfia, kiknek ajkáról bámulva hallgatták az országgyűlésen tartott lángoló beszédeket a tanulni vágyó ifjak. — Ezenfelül gyakorolja magát a német nyelvben s annyira vitte, hogy már itt német aesthetikusokat olvasott s a nagyobb költők műveit tanulmányozta úgy, hogy Ízlése korán kifejlődött; verselni is próbál és 1802-ben már nyomtatásban jelenik meg első verse a Magyar Kurírban. Szelleme kifejlését előmozdítja környezete is, a melyben él. Egy szálláson van rokonával, a nála fiatalabb Fáy Andrással s ezt a szállást kellemessé tette a Pozsonyban élő előkelő jobb házak fiainak társasága, a mely körben előnyösen kifejlődik társalgási és megfigyelő tehetsége. Sokszor derültté tették ezt a társaságot Fáynak gúnyos, tréfás versei, erről hamar észrevette Szemere fiatal rokonának a komikumban kitűnő tehetségét s ezért ilyenek írására ösztönzi és utat mutat neki az irodalmi olvasmányok kijelölésében. Itt fogadja a komoly gondolkozása és hajlamú fiatal Szemerét Bozóky István ügyvéd és költő barátságába és buzdítja a költészet művelésére — a mi nem is múlik eí eredmény nélkül, mert a Magyar Kuríron kívül 1805-ben Bozóky „Tavaszi virágok“ c. gyűjteményében jelenik meg néhány verse, melyeket külön is lenyomat s a melyeket nagy elismeréssel fogadnak. Aranka „a magyar nyelv uj csillagának“, Bozóky „a Gráciák kedvelnének“ nevezi, Kovács József pedig egy meleg költői levélben üdvözli.

Már ekkor 1803-tól kezdve Sárospatakon van legfelső tanulmányai befejezése céljából, a hol lelkes hallgatója Vályi Nagy Ferencnek, a bölcsész Rozgonyinak és a hírneves jogtudósnak, Kövvnek, a ki gyakorlatilag is elsajátíttatta hallgatóival a törvénytudományt, a mikor megalkotta a valódi vármegyei élet mintájára és berendezésére a „Páncél vármegyét“, melynek fő- és alispánját, jegyzőjét, szolgabiróit a tanulók magok közül választották, néhány tagból pedig királyi táblát alkottak s ügyvédeket neveztek ki. E gyakorlatokon részt vett Szemere is Fáyval együtt s mindketten komolyan nekilátnak a tanulásnak, úgy hogy Fáy általános osztályzata : eminensek sorában negyedik, Szemere pedig nyolcadik.