Állami gimnázium, Eger, 1906
— 24 — dául ködé már egyszer inflexióval ellátott nőmén és mégis tovább mondhatjuk: ködéé, ködének, ködétől; vagy más esetek, például az, azon, azonban, azonnal; hát, hátra, hátrább, leghátrább; erre, arra, rá, rább, stb. Az universalis grammatika szerint továbbá mindazon beszédrészek, a melyek inflectálhatók és comparálhatók, azoknak jelentésök is van; de a mi nyelvünkben nemcsak a beszédrészek, hanem maguk az inflexiók már bírnak ezen tulajdonságokkal, ennélfogva az universalis grammatikával nyelvünk ebben a pontban sem egyezik meg, mert mi mondhatjuk: bennem, belőlem, általam stb. vagyis mi inflexiót is inflectálhatunk. Mi hasznunk tehát az universalis grammatika eredményeiből a mi nyelvünk eredetére nézve ? kérdi Szemere és ez a másik kérdés, a melynek kutatásába belefog. Plinius egyik mondásából indul ki: Naturae rerum vis atque majestas luce caret, siquis modo partes eius ac non totam complectatur animo; igy vagyunk a nyelvvel is. Ha valamely nyelvészeti kérdésnél nem tekintünk az egész nyelvtörténetre, akkor teljesen alapnélküli a mi vizsgálódásunk, azért igaza van Adelungnak, mikor azt mondja, hogy a legalaposabb grammatika sem egyéb, mint pragmatikai története a nyelvnek ; és hogy ezen kérdésénél Szemere a magyar nyelvtörténetnek minél erősebb alapot adjon, még a korabeli felfogást cáfolja meg, mely szerint első keresztény papjaink elrontották volna a magyar nyelvet és eltótositották volna legrégibb nyelvemlékünket, a Halotti Beszédet. Midőn igy a nyelvemlékek tekintélyét megerősiti, akkor ismét az universalis grammatika és a magyar nyelv közötti viszonyt fejtegeti tovább. Schlegel azt állítja, hogy az affixumos nyelvek a sok ragaszték által időben igen hosszadalmas szavakat alkotnak, mint ez meg volt a rómaiaknál a római birodalom hanyatlása korában. A mi nyelvünkben ez a jelenség kétszer fordult elő nagy mértékben, a középkori magyar nyelvben és a nyelvújítás korában. A magyar nyelv történetének e két időpontjában származtak az ilyen alakok: irattattattik, kérettettetett, nálamnál, nekemnek, kel- lemetességes, veszedelmességes, józanságosság, igazságosság, fo- gantatosságosság és más ilyenek. Schlegel szerint az ilyeneket a nyelvmivelésben meg kell a sok ragasztéktól tisztítani, legalább a szükségtelen ragasztékoktól. Innen van aztán, hogy Lessing Drangsal. A ugenblick, liebkosen helyett Drang, Blick, kosen-t ajánlt; ez a sajátság csak néhány költőnek sikerült, mi nálunk az ilyen szavakban : remény, eskü, nyomor, szomor, vakond, ború, derű,
