Állami gimnázium, Eger, 1906

— 20 —

téré. Ennek benyomásából született az a nevezetes tanköltemény a „Dithyramb“. Sajátszerü költemény, melyről egy korabeli kritikus igy nyilatkozott: „Ez a költemény dalmű és tanmű egyszersmind, amaz őskor képét varázsolva elénk, midőn még danolni és tanulni egy és ugyanazon cselekvény volt. E mű épen olyan sajátszerü, sőt egyetlen mint szerzőjének egyénisége. Oly különszerü elemek olvadnak itt egészbe, melyek igy soha sehol sem találkozhattak. Most észhatalom, kezében villámcsomóval; majd egy könnyelmű kalandor, egy vig cimbora. Gondolata mély, mint a tenger; kedve magas, mint az ég. Bölcsesége 75 éves, játszisága 16. Irodalmi és tudományos műveltség, melynek óriási termete megdöbbentő.“ Valóban — mondhatjuk — széles tudománnyal és bő ismeretekkel rendelkező férfiúnak mutatkozik benne Szemere; egy másik Fóthi dal ez az eszthetikában és egyúttal a költészetben, valamint a kritikában. E három tulajdonsága legjobban tűnik ki e költeményben ; eszthetikus a szó legnemesebb értelmében ; költő, ki játszva tanít, oktat; kritikus, kinek vizsgáló szemét semmi sem kerüli el. Valóságos kézikönyve ez a költészetnek, az eszthetikának és elég kár, hogy nem teljesedett be egy korabeli kritikusnak az a mondása, hogy az olyan tanmü, melynek egyes versei egykor mint közérvényü szózatok fognak a jövő nemzedék ajkain forogni; mert Szemere tankölteményeiből sokat tanulhatunk. Az az egy akadály van azonban a dologban, hogy ennek tanulmányozásához sok olvasottság, a különböző költőkben való jártasság és sokoldalúság kívántatik meg és ez az oka, hogy ez a költemény nem részesül mai nap kellő figyelemben és az azt megérdemlő méltánylásban. Hosszú évek, körülbelöl tiz év munkája.

Drámai fordításai csak annyiban jöhetnek tekintetbe, mint költőnél, hogy nem követte az eredeti írókat, mint Kömért Zrínyiben szóról-szóra, hanem a maga költői felfogásával idomitgatta, simította, egyes részeket kihagyott, máshol hozzátett. Inkább közszükséget szolgált ezekkel, mintsem hogy hivatott drámai iró lett volna.

Tekintetbe jön Szemere végre mint elbeszélő is. Két legfontosabb elbeszéléséről kívánunk szólni, a „Hivatal“ és a „Davy“ ciműekről. A „Hivatal“ című egy történet levelekben. Annak a közmondásnak akar ez az elbeszélés szolgálni, hogy a hivatal nem csal. Meséje sovány, egyszerű, egy fiatal hivatalos kiküldetésében egy leány kezét nyeri meg. Sokkal érdekesebb ez az elbe