Állami gimnázium, Eger, 1906

16 —

pályán; ő maga is mondja egyszer, hogy ha már költő nem lehet, legalább szorgalmánál fogva kritikus válhatik belőle. Szvorényi a Szemere-kiadásban költői működését ekkép osztályozta: 1. Dalok és szonettek. 2. Hazafias versek és epistolák. 3. Tanköltemények. 4. Egy drámai költemény. 5. Egy-két elbeszélés.

Az első csoport képezi az ő lírai költeményeit. Mintha egy panaszos lélek szólana belőlük, mely a vesztett után epedez; lemondás, bú és fájdalom gyötrik. A hűtlent nem feledi:

. . . még sem leszek kegyetlen Átkozni lepke-voltodat.

Lesz oly idő, mely megmutatja,

Mit vesztett bennem életed;

Szived e szivet megsiratja,

De többé fel nem lelheted.

Nem a forró szerelem költészetének indító oka; az ő lelke mindig a nyugodtabb perceket keresi, mert a „szerelem elvész“, csak „kedvet hoz“. Közbe mintha nem találná meg e földön a maga szivét, minden csak álom körülötte :

Oh édes szép álom,

Be gyorsan tűnél 1 Oh hol, hol találom,

Ki értem hal, él.

És ilyenkor megkapja a szerelem után való epekedés, a so- hajtozások, melyek miatt nem leli nyugtát, melyek halálát fogják okozni; majd a vád szólal meg a lantján:

Még most is hordom lánczaim !

Még most is szeretlek Hogy olyan szörnyűk kínjaim,

Okul téged vetlek.

De kedvese nem fakad könnyre panaszának hallattára és ő tovább bánkódik, bánkódik, mig könnyeit a sir el nem temeti. Bánata a kedvessel való megismerkedés gondolatára keservbe megy át. Ez a keserv szinte a reménytelenségbe, a csüggedésbe csap át; már reménye sincs :

Ne remélj; híjába minden 1 Életünk öröme itten Csak a képzelet álma.

A sok panasz, bánat és keserv között mégis fel-felcsillan a remény, a boldogtalanság gyógyitója. Eszébe jut kedvese és egy gyenge érzés édes lángra gyújtja, hisz talán az órákat, melyek