Állami gimnázium, Eger, 1905
— 22 — eigentlich nur eine Abstraction, gleich dem Atom des Physikers.“ (84) Szigorúan elitéli az egyéni felfogást, az egocentrikus célt, a solipsismust. „Erhebung zur Gemeinschaft ist Erweiterung des Selbst.“ (86.) így fogja fel a socialpaedagogia célját s ebből a szempontból fejtegeti az akaratot. Majd az etika és a socialphilo- sophia fontosabb kérdéseit tárgyalja. „Das Gesetz, die sociale Regelung überhaupt ist der einzig fassbare Ausdruck des Willens der Gemeinschaft. (204.)*) Foglalkozik az akaratnevelés szervezetével és módszereivel is, különösen a családnak, az iskolának és az életnek tulajdonít nagyobb fontosságot. Natorp sokat köszönhet ugyan mestereinek, Kantnak, Pestalozzinak, Herbert Spencernek, de bizonyára nagy érdeme, hogy a nevelés célját socialis szempontból határozza meg, s ez után indulva, az akarat nevelését tekinti a paedagogia eszményének. Hogy a gyermek akaratának a nevelése egyik legnehezebb feladatunk, tagadhatatlan a paedagogus előtt, de hogy az akarat megacélozására még akkor is szükségünk van, mikor besodródtunk az élet forgatagába,, nagyon is természetes, ha Kölcsey axiómájára gondolunk, hogy a jellemet az élet edzi meg. Feutersleben „Adalék a lélek életrendjéhez“ című tanulmányában philosophiai álláspontra helyezkedik, mikor a léleknek a testre gyakorolt hatását hangoztatja. Nincs derűsebb állapota ennek, mint az egészség tudata s nincs lesujtóbb, mint a tabes imaginaria: a képzelt betegség. Feuchtersieben eszményi lelkesedéssel vallja, hogy az akaratot nevelni lehet. Mikor ennek az akaratnevelésnek a feltételeit kutatja, úgy mint Schopenhauer, a jellemre s a motívumokra utal. „Utunkban ezer benyomással is találkozunk, de leghathatósabb valamennyi közt a jeliem, az ember saját jelleme.'1 (150.) Az akaratra az érzelmeknek, gondolatoknak, sőt a képzeletnek is nagy a hatása. Az értelem mintegy a képzelet közvetítésével hat, mint ezt nagy embereknek a hír keltette prestigee tanúsítja, de tagadhatatlan, hogy a suggestió lelki folyamata is fontos tényező. Motívumokat gondolkodásunkkal nyújthatunk az akaratnak úgy, mint olvasmányainkkal, vagy az olyan társalgással, melyet egészséges lelkű emberekkel folytatunk. Nagy a szerepe a természetnek is, mely az akaratunkat bénító kedélyállapottól csak úgy megszabadít bennünket, mint szelidebb indulataink, vagy komolyabb szemlélődésünk. Antaeus *) A törvény, különösen a socialis nevelés a közösség akaratának az egyedül felfogható kifejezése.
