Állami gimnázium, Eger, 1905
— 20 — oldalú munkásságot fejtett ki. Physiologiával, az anyag fejlődésével, az agyvolumen anatómiai törvényeivel, Arábia, India művelődésével, a socialismus, a nevelés és a tömegélet lélektanával való foglalkozásai után jut el olyan törvényekhez, amelyek igazsága mellett szorgos kutatások, a tényeket szigorúan megfigyelő vaslogikája a legfényesebben tanúskodnak. Schopenhauer akaratelméletének mintegy a pessimismus a járúlékos eleme, s igaz magyarázata az akarat kérdésének az a mély átértése, melyet könnyen belátunk, ha arra gondolunk, hogy philosophiájának is az akarat az alapja. Le Bon csak a művelődés fejlődésének a lélektani törvényeit kutatja s így jut el ugyanarra az eredményre. „A cóté du caractére, on doit placer les idées comme un des facteurs prin- cipaux de 1’évolution d’ une civilisation.“ (176.)*) Le Bon után önkéntelenül is Kiddre gondoltunk, ki a „ Társadalmi evolúció“ című tanulmányában az erkölcsi tényezőknek elsőrendű fontosságot tulajdonít. A jellem szelídülését és mélyülését tarthatjuk a legértékesebb eredménynek, melyhez a fejlődés útján jutottunk. Kidd is áttekinti a népek evolutióját s azt a nagy igazságot mondja ki, hogy ez a fejlődés nem szellemi. Íme a jellemnek a szerepe. Már Herbert Spencer utal erre: „Fő evolu- tiós erő: nagy szellemi erély, elhatározás, vállalkozási szellem.“ A társadalmi fejlődésnek az az igazi feltétele, ha önző érdekeinket a társadalmiak alá tudjuk rendelni. íme a motívumok. Kidd határozottan nem fejezi ki, de világos előttünk, hogy a jellem és a motívumok az ő történetbölcseleti elméletében is azok a tényezők, melyek az akaratot determinálják, de Kidd a jövőre is utal, mint Stuart Mill, s a jövő társadalom eszményképét mintegy abban látja, hogy a jellemeknek az évszázadok okozta mélyülése és szelídülése, de másrészt a közösségre irányuló motívumok felhalmozódása is. ezt az akaratot az altruismus útjára terelik. Az akarat-jelenséget több szempontból fejtegettük. Említhet- nők még Lombroso és Ferri elméletét, kik büntetőjogi oldaláról akarták a kérdést megvilágítani. Az olasz tudományban Beccaria után felvirágzott a kriminalisztikus irodalom, melynek a legjellemzőbb vonása a kérdés psychologiai kimunkálása és philosophiai célt követő kimélyítése. Mint Le Bon felfogása a történet-bölcseletben, úgy emlékeztet Lombrosoé a büntető-jogban Schopenhauer *) A jellemek mellé kell helyeznünk az eszméket is, mint a művelődés fejlődése tényezőinek az egyikét.
