Állami gimnázium, Eger, 1905
— 12 — teit. Már Claude Bernard élesen kiemeli, hogy bizonyos guide invisible vezérel bennünket és csak árnyképet üldözünk, mikor az akarat szabadságáról beszélünk. Le Dantec azt mondja, hogy a tehetetlenség elvét (le principe d’ inertie) kiterjeszthetjük az egész természetre. Ezen az alapon a psychologiának a jelentősége is sokat veszít, mert Le Dantec ezt a tudományt a physiologiával és a morphogéniával együtt úgy tekinti, mint amelyek a biológia szolgálatában vannak. Az életben a chémiai folyamatoknak tulajdonítja a legnagyobb jelentőséget, mert a lelkieket csak epiphenomeno- noknak tekinti. Mi ez az epiphenomenon ? Az az öntudat, mely a vegyi jelenségekkel jár együtt. Le Dantec fejtegetéseiben, hogy úgy mondjuk, a physiologiai alapon épülő lélektannak olyan túlzásaival találkozunk, mint régen a metaphysikaiban. Egykor a legelkesere- dettebb harcokat vívták a metaphysikus bölcselők az akarat szabadságáért, melyben erkölcsi életünk egyedüli feltételét látták, azért a meseszerű psychologiai eszményképért, mely felmagasztalta a a kedélyeket s egymás ellen lelkes tusákra sarkalta a kutatókat. Le Dantec-kel a másik véglethez jutunk. Azt hangoztatja, hogy nincs is lelki világ, az „anyagtalan elvek titokzatos beavatkozására“ nincs szükségünk, hogy az élet jelenségeit megmagyarázzuk. Az akarat regényes délibáb, üres illusio. A milieu magyaráz meg mindent. Ha két ember hasonló körülmények között él, ugyazt a dolgot cselekszi, ez pedig „az akarat abszolút tagadása.“ Ha megtettünk valamit, nem motívum után indúltunk, hanem egyszerűen megállapítjuk, hogy tettünk valamit. „Nous savons ce que nous faisons, nous ne faisons pas ce que nous voulons.“ (36.) *) Minden csak a neuronok munkájától függ, mert az akarat ennek csupán tétlen tanúja. Nem esküszünk Le Dantec szavára, mert jól látjuk, hogy az újabb philosophiában nagy szerepet játszó physiologiai és evolúciós irány ragadta magával. Darwin, Lamarck, Herbert Spencer és Taine inkább a tények rideg megfigyelésére késztették. Le Dantec-nek az imponderabilek megértéséhez sem iskolázottsága, sem érzéke nincs. Iskolázottsága physiologiai, tudományos búvárkodása pedig csak ezzel magyarázható. Hogy az akarat csak tehetetlen epiphenomenon, hogy nem azért cselekszünk, mert akarunk, hanem miután létrejött a tett, azt megállapítjuk, nagyon *) Tudjuk, mit teszünk, de nem azért teszünk valamit, mintha akarnék ezt.
