Állami gimnázium, Eger, 1904

127 ­kívüli tárgyakat tanítottuk a lefolyt tanévben a latin nyelvet, az egészségtant, vegytani gyakorlatot, az éneket és a zenét. 10. Üdvözlések. Intézetünk folyó tanévi történetének legfon­tosabb mozzanata azon személyi változás volt, melynél fogva Fran- csics Norbert kir. főigazgató múlt évi március hóban bakonybéli apáttá történt kinevezése folytán, állásától múlt évi szeptember hó­ban legkegyelmesebben felmentetet és Spitkó Lajos kir. tanácsos, székesfehérvári kir. tankerületi főigazgatója, a budapestvidéki tan­kerület főigazgatójává neveztetett ki. A tanári testület szívből és Iélekből örült főigazgatója kitün­tetésének és hogy tanúságot tehessen iránta való mély tiszteletéről és ragaszkodásáról, már a kinevezés alkalmából feliratban üdvö­zölte. A tanári testület amennyire örvendezett a valódi érdem el­ismerése felett, éppen annyira fájlalta, hogy szeretve tisztelt főigaz­gatójától a közel jövőben meg kell válnia. Midőn a felmentés szep­tember 20-án tényleg bekövetkezett, Francsics Norbert bakonybéli apát szeptember hó 27-én egy igen szívélyes és meleg hangú le­vélben búcsúzott el a tanártestülettől. Az igazgató ezen levelet hi­vatalosan október hó 28-án tartott értekezleten közölte a testülettel és ennek kapcsán őszinte, mély hálával eltelve emlékezeti meg volt főigazgatónknak az intézet fejlesztése és színvonalának emelése körül szerzett maradandó érdemeiről. És indítványozta, hogy volt főigazgatónk érdemei távozásának hivatalos tudomásvételével az in­tézet évkönyveiben is megörökittessenek. A testület hálás érzelem­mel tette magáévá az indítványt és elhatározta, hogy egyúttal hoz­záintézendő iratban fejezi igaz köszönetét, hosszú időn keresztül tapasztalt jóindulata, — nagybecsű tanácsai, kiváló tapintata és az intézet érdekeit előmozdító irányításáért. Szívből óhajtván, hogy új, díszes méltóságá ban még igen soká érvényesíthesse áldásos munkálkodását az egyház, a tanügy és a társadalom javára. És hogy most a hivatalos kapocs megszűntével e helyen is elbúcsúzunk közoktatásügyünk régi és kiváló jeles bajnoká­tól, nemcsak kötelességet teljesítünk, hanem szívünk legne­mesebb érzéseit elégítjük ki. — Nemes gondolkodása, szigorú kötelességérzete, igazsáagszeretete, tudomány és nevelés magasztos ügyei ránt való lelkesedése mindenkorra felejthetetlenek lesznek úgya tanártestület, valamint az ifjúság előtt. Bár a hivatalos ka­pocs megszűnt, a leghálásabb érzelmekkel biztosítjuk a fenkölt lelkű bakonybéli apátot, hogy főigazgatói működése alatt elvetett

Next

/
Oldalképek
Tartalom