Állami gimnázium, Eger, 1903
— 5 azért a szeretetet a szigorúsággal mindig össze tudta egyeztetni s ebben rejlett az ő kiválósága. Sikereivel és kiváló személyes tulajdonaival feljebbvalóinál csakhamar a legszebb elismerést vívta ki s a Minisztérium 1896-ban az intézet kebelében dúló s napirenden levő 'válságos személyes viszonyok közt őt bizta meg az intézet vezetésével. Az intézet fejlődését is hátráltató személyes egyenetlenségek miatt a vezetés ez időben a legtapintatosabb és leggondosabb odaadást igényelte; de a boldogult nehéz feladatát a legszebben oldotta meg. Emberismeretével és szeretetre méltó tapintatos vezetésével rövid idő alatt az egyetértő és békés szellemet honosította meg a modern tudományok csarnokában; úgy hogy a testület minden erejét az intézet céljának megvalósítására fordíthatta. Személyében megvolt a kellő biztosíték intézetünk fejlődésére. Békeszeretetével s igazságérzetével mint az intézet vezetője is feltalálta azon utat, melyen úgy kartársainak, valamint tanítványainak is megnyerte tiszteletét és szerete- tét. Az érdemet felismerte és méltányolta, a hibát pedig ostorozta, de azt sem annyira büntetni, mint inkább orvosolni igyekezett; Maga volt a megtestesült pontosság. Tudása, lelkes érzése és jóságos szive, megszerezték számára azt a népszerűséget, mely iránta nemcsak az intézet kebelében, hanem a társadalomban is megnyilvánult. Az újabb elismerés nem soká késett. 1897. november 7-én intézetünk végleges rendes igazgatójává neveztetett ki. S azóta lankadatlan munkálkodása és buzgóságával úgyszólván intézetünknek élt; gondolatai és vágyai annak felvirágoztatásában összpontosultak és legforróbb óhajtása ment teljesedésbe, midőn sürgetéseire az intézet a modern kor követelményeinek megfelelő díszes helyiségbe költözött. S ezzel ő nyitotta meg intézetünk új, szebb korszakát. Munkálkodásának gyümölcsét azonban aránylag igen rövid ideig élvezhette. Az elmúlt iskolai év befejeztével felesége és rokonai társaságában hosszabb utazást tett, közben meghűlt s egy hétig tartó betegség után aug. hó 24-én Csúzán, Baranyamegyében, édes övéi karjai közt lehelte ki lelkét. Halálának megrendítő hírére intézetünk, a cisztercita rend intézete s több nyilvános intézet gyászlobogóval jelezte a veszteség felett érzett őszinte fájdalmát. A helybeli ciszterciták főgymnasiumának érdemes tanártestülete, más intézetek s egyesek, siettek gyászoló testületünknek a köztisztelet és szeretetnek örvendő jó barát és buzgó igazgató elhunyta felett igez
