Állami gimnázium, Eger, 1903
58 — lelnünk, különösen Jablonszky bajtársunknak, kinek ugyancsak elő kellett szednie bőséges növény- és rovarismeretét, hogy a tudni- vágyókat kielégíthesse. Az Ódorvölgy patakja mellett tartott rövi- debb pihenés, botanizálás, rovargyűjtés és a gyűjtöttek megbeszélése után következett utunk egyik legnehezebb része: a Makkos orom meredek oldalának megmászása és az út a hegy 'gerincén át a Csipkés kútig. Sokszor meg-meg álltam és néztem a nagy elszántsággal felfelé kapaszkodó csapatot, különösen az apróbbját, hiába kérdeztük, fáradtak-e, a kipirult arcú, csillogó szemű kis emberkék világért sem vallották volna be. Egy kis pihenés a Csipkés kút körűi, egy kis reggeli, néhány pohárka a forrás üdítő vizéből és csapatunk ismét frissen indúlt útnak, visszhangzott az erdő a fiúk víg tornaindulójától. A derecskéi völgyben nehány apró bölcs nagy hévvel azon vitatkozott, hogy erre menekűlt-e IV. Béla a szerencsétlen mohi csata után, vagy sem. Ugylátszik azonban, hogy az ellentétes meggyőződés nem bontotta meg a barátságot, mert mint később a tebei vadásziaknál ebéd alkalmával láttam, nagy szívességgel kinálták egymást a hozott elemózsiából. — További utunk a gyertyánvölgyi üveghuta szomorú romjai és a hollóshegyi vadászlak mellett vezetett el. A fák árnyéka lassankint meg-meg hosszabbodott és mire az első nap kitűzött céljához, a Szinva völgyében elterülő, kies fekvésű Lilla-füredre értünk, a sötétség már- már bontogatta szárnyait. Kora reggel a csalogányok soha nem hallott dalnokversenye ébresztett fel. Új kedvvel és új erővel keltünk útra, hajtott a tudásvágy, mert ha első nap a természet száz meg száz alakban megjelenő örök szépségében nyílt alkalmunk gyönyörködni, ezen a napon az emberi tudás és szorgalom alkotásait készültünk megszemlélni. A Hámori tó fölségesen szép panorámájától nehéz szívvel megválva a székgyár megtekintésére indúltunk. Kisebbszabású, turbinákra berendezett telep, de úgy láttam, jó igazgatás atatt; hajlított fabútorokhoz a mindenféle alakú alkotórészeket szállítja. Innen a Bükk-osztály jól gondozott turista-útján az ugyancsak a Szinva mellett fekvő diósgyőri papírgyárba mentünk. Tanítványaink ámúlva nézték, mikép alakúi át a piszkos rongy hőfehérségű, első minőségű finom papírossá. Ami nekem ebben a gyárban feltűnt, a mintaszerű rend és tisztaság volt. A gyáron túl beléptünk a gyönyörű fekvésű diósgyőri völgybe. A vár alján megpihenve elmerengtünk a rég múlt dicsőséges napjain. Láttuk a váralapító Diós
