Állami gimnázium, Eger, 1903

I.

f Groszbauer József.

1857-1903.

»jMMiaawmMTOMMMiBMinii'mMin giUniHTüll lifiTTOlfl

Intézetünkre fennállásának tizenharmadik éve a gondviselés kifürkészhetetlen akaratából valóban végzetes volt.

Mielőtt a szünidei pihenés után egybegyülhettünk volna a viszontlátás örömeit élvezni, egy váratlanéi érkezett lesújtó hír adta tudtúl, hogy a kérlelhetetlen halál elragadta intézetünk szeretve tisztelt érdemes igazgatóját.

Fájdalmasan s szinte megdöbbentőig hatott mindnyájunkra a gyászhír s végtelen nehezünkre esett belenyugodni a megváltozhatatlan szomorú valóságba; mert az első pillanatokban hihetetlennek tetszett,hogy a legszebb korában levő erős alkatú, egészségesnek látszó férfiú, ily hirtelen örök pihenőre térjen s vele együtt sok szép remény, jövőbe vetett hit egyszerre semmisüljön meg.

A váratlanéi érkezett gyászhír mindenütt lesújtó hatással volt s a legnagyobb részvétet keltette. Különösen intézetünk kebelében lelkünk mélyéig hatott a fájdalom; mert benne nemcsak intézetünk vesztette el fáradhatatlan vezetőjét, hanem mindnyájan elvesztettük egyik szeretett kartársunkat s jó barátunkat. De mérhetetlenebb a hitvestárs, az édes anya és a jó nővér fájdalma, kik hantja felett minden boldogságukat, reményüket és egyetlen támaszukat siratják.

Fájdalmunkat csak növeli tragikus végzete, mely neki élete pályájának kezdetén sok küzdelmet juttatott osztályrészül, s midőn fáradozásainak áldásos gyümölcsét élvezhette volna, a közjó érdekében kifejtett hasznos munkálkodása közben sírba döntötte.

Elsirattuk, eltemettük a jó barátot. Szelíd jóságos tekintetét nem láthatjuk s szíve melegét nem érezhetjük többé; de szeretete, munkássága él még most is lelkűnkben és az igazságszerető, buzgó tapintatos főnök, jó barát és kedves kartárs emlékét mindenkor kegyelettel fogjuk őrizni.