Állami gimnázium, Eger, 1903
Tanulmányi kirándulások. 1. A kirándulások iskolai jelentősége. Helyi érdekű kirándulások. A természettudományokat, különösen pedig azoknak egyik ágát: a természetrajzot csak szemléltetés útján taníthatjuk eredménynyel. A jelenségeknek és természeti tárgyaknak hosszas, sőt legki- merítőbb leírása csak hiábavaló és meddő fáradság, ha oda nem állítjuk tanítványaink elé magát a kérdéses jelenséget vagy tárgyat. Egy pillantás ezekre maradandóbb nyomot hagy az ifjú lelkében, mint a hasábokra terjedő, puszta leírás. E fölött ma már senki sem kételkedik. Épen ezért látjuk el iskoláinkat a különböző szertárak tárgyaival és eszközeivel, a melyek nagy összeget képviselnek csak egy-egy modern iskola számláján is. De a szertárak tárgyai mindannyian holt dolgok; a legfőbb hiányzik belőlük: az élet. Ezt ott bemutatni és szemlélet tárgyává tenni vagy csak üggyel-bajjal lehet, a legtöbb esetben azonban egyáltalán nem. De nincs is erre szükség: ott a nagy természet, a mely meghamisíthatatlanúl tárja föl az életet a szemlélő előtt minden talpalatnyi téren; csak szem kell hozzá, mely azt észrevegye, lelkiismeretes és céltudatos vezetés, amely figyelmeztetni tudjon ott is, ahol a természeti jelenségek egy kissé rejtve vannak. A holtnak ismert ásvány megelevenül ott: hegyek hordozója, málásaival új földrétegek alkotója lesz; a növénygyűjtemény penészes, színeha- gyott, k aszott virágaibe mutatják életük minden mozzanatát a csírázástól és a rügyfakadástól az őszi lombhu lásig; az állatok nyüzsgő sokasága maga a mozgó élet ezer változásaival, százezer küzdelmével A holtnak kinéző ásványok és kőzetek anyagában végbemenő s rombolva alkotó erők, a növények fokozatos fejlődését megindító és azokat millió változatosságukban létrehozó okok, az állatok társadalmát mozgató, létért való küzdelemben megnyilatkozó bámulatos törvények és mindezeknek szükségképen fellépő következményei 5 végül e három természeti világnak a legtökéletesebb harmóniába, VI.
