Állami gimnázium, Eger, 1903
tetik fel előtte, úgy mindkettő a legbiztosabban halad a kitűzött cél felé. Az eddig előadottakból a szülők meggyőződhettek, hogy gyermekük érdekében az iskola célját, működését és eszközeit töltik telhetőleg nemcsak méltányolniok kell, hanem egyszersmind azokhoz a lehetőségig alkalmazkodni is és hogy tulajdonképen a helyes fegyelmezéssel gyakorolhatnak gyermekükre legmélyebb befolyást. Azonban a fegyelmezésre vonatkozólag még meg kell jegyeznem, hogy ez csak úgy vezethet a nevelés kitűzött céljához, a jellemhez, ha ők is jó példával járnak elő, mert a példa vonz s a leghatha- tósabb nevelő eszköz. A példával és az erények megszoktatására irányuló fegyelemmel csepegtethetik a gyermekbe azt a mindennél erősebb tapasztalati meggyőződést, mely a szilárd erkölcsi akaratban nyilvánul. A szülői házban nyert s folyton ismétlődő benyomások leghathatósabb fejlesztői a gyermek egyéni hajlamainak, minélfogva, ha a gyermek folyton csak vallásos szeretetet, tiszteletet és a munkásság nemes példáit szemléli a szülői körben, úgy e nemes példák bizonynyal termő talajra találnak a fogékony lélekben s önkéntelenül megszokja és eltanulja azokat a környezettől. Tehát elmondható, hogy e jó példa alapján való szoktatás és folytonos gyakorlás a szülők kezében is a leghatásosabb nevelési eszköz, mellyel a gyermek nemcsak erkölcsösségre vezérelhető, hanem kötelességérzetből való munkálkodásra, pontosságra, igazság- szeretetre és ezekből kialakuló jellemességre. Azért szükséges, hogy a szülők ne üres szavakkal, hanem tetteikkel és jó példával oktassanak. Hogy a példával való nevelés a kitűzött magasztos célhoz vezessen, semmit sem lehet annyira hangsúlyozva ajánlani a szülőknek, mint azt, hogy eljárásuk úgy szóban, mint tettben, valamint minden egyéb nyilvánulásában mindig valláserkölcsös legyen. Tesszük ezt azért, mert sajnosán tapasztaljuk, hogy vannak szülők akik a vallásos nevelésre s ennek szellemében vezetett fegyelmezésre kevés súlyt fektetnek, meg se gondolva, hogy vallás nélkül nincsen erkölcs s e nélkül nincsen valódi műveltség, mely egyedül van hivatva az egyént és társadalmat boldogítani. Legfőbb törekvéseink céljáúl csak oly eszméket tűzhetünk ki, melyek az emberhez legméltóbbak. Szellemi világunk legértékesebb javait az igaz, jó és szép fogalmát, a vallásétól el nem választhatjuk. Legnemesebb érzésünk is, az önzetlen szeretet, a vallásból fakad, azért összes törekvéseink között a vallás kétség kivűl a leg— 18 — If
