Állami gimnázium, Eger, 1903
— 13 — foglaltsága és gondjai közt szakítaniok kell annyi időt, hogy őket a a szükséges figyelemmel kísérhessék bármely dolgaik- és szórakozásaikban. Azonban sajnosán tapasztalhatni, hogy a szülők egyrésze annyira önző, hogy csak önmagukkal törődnek s örülnek, ha gyermeküket iskolába küldhetik, mialatt háborítlanúl élhetnek szórakozásaiknak; sőt akad olyan szülő is, ki azon véleményben él, hogy teljesen eleget tesz gyermeke iránt való kötelességének, ha élelemmel és ruházattal látja el. Gyermekeit igazán szerető és azokért élő szülő szabad idejében szórakozását, örömét gyermekeinek nevelésében fogja feltalálni és a velők való foglalkozást eléje helyezi minden más mulatságnak s fáradozásainak eredménye, t. i. gyermekeinek szép fejlődése képezi legnagyobb büszkeségét. Az ilyen szülők gyermekeik igen nagy előnyére méltányolják és támogatják az iskola működését, azok pedig a kik gyermekük iránt való közönyösség vagy helytelen gondolkodásnál fogva a féktelenséget a szelíd erkölcsök rovására felbur- jánozni engedik, gyermekükjövőjét kockáztatva nemcsak megnehezítik, hanem legtöbbször lehetetlenné teszik az iskola eredményes működését.. Pedig hogy az iskola a hozzáfűzött követelményeknek megfelelhessen, nem nélkülözheti a szülői ház helyesirányú nevelését sem, sőt az ebbeli mulasztást vagy egyáltalában nem, vagy csak ritka esetben pótolhatja. Ennélfogva az iskolának legforróbb óhajtása, hogy a szülők az iskola céljára való tekintetből kövessenek el mindent a nevelés érdekében, mert csak így adhatunk a társadalomnak olyan tényezőket, melyek hivatásuknak minden tekintetben megfelelnek. Az iskola jól tudván azt, hogy minden szép, jó és nemes érzelmek kútforrása a szeretet, fegyelmezését, hogy a gyermek törekvését céljának megnyerhesse, a szeretetre alapítja. Ép így kell eljárnia a szülőknek is: gyermekükhöz intézett minden szavuk fakadjon az igaz szeretetből, mert csak ezek kelthetnek a lélekben hasonló érzelmeket. Legyenek azonban óvatosak, szeretetük ne csapjon a túlzásba, hanem tanúsítsanak oly szeretetet, mely egyúttal tisztelet, hála és öröm érzelmeit ápolja gyermekük szívében. Általában okos szeretettel kell a szülőknek gyermekeiken csüngeni, mely engedelmességre és őszinteségre késztet. A szülők engedékenysége legnagyobb ártalmára lehet a gyermeknek, mert a mit fiatal korá- banm egszokik, később nem hagyja el. Tehát céltudatosan alkalmazott fegyelmezés azt követeli, hogy a szülők gyermekük iránt való szeretetből legyenek szigorúak és következetesek tetteik elbírálásé-
